Nem tudom, emlékeztek-e (ha lejjebb tekertek, bepótolhatjátok) arra a történetre, amikor azt ecseteltem, hogy Gazdáék egy betolakodó egérrel lettek gazdagabbak. Több, mint két hete tették le a bombabiztos csapdát, amibe beleragad a gyanútlan áldozat. Eltelt a két hét, nem történt semmi, így Gazdáék immáron nyugodtan mentek be a konyhába, hisz ha két hétig nem jön elő az egér, akkor biztos továbbállt.Hát igen, mit tehetett volna, tovább állt, hisz szerencsétlenségére a kisegér az éjszaka folyamán beleragadt a csapdába.
Gazda korán kelt, hogy felöltse a ,,dolgozó nő" imidzsét, a homályban tántorgott a konyhában, amikor meglátta, hogy az egércsapda valahogy másképp áll...el van fordulva. És mintha lenne benne valami folt... elméje pillanatok alatt feljött a csalánozók állapotból, és beteljesedett a gondolat: egér! Rohant is vissza a szobába a drága Emberéhez, hogy az egérke ráharapott a csalira. Felkapcsolták a lámpát, és láss csodát, a homályban tényleg az egér mozgolódott. Rögtön magukhoz voltak térve, Gazdán úrrá lett a gyermeki izgatottság (,,jaj, de aranyos!"...erre mondom én, no comment) de rohanni kellett a buszhoz, úgyhogy az Emberre bízta magát, illetve az egeret. Az elvek, és az ártatlan élet kockán forgása, komoly dolog, így meghagyta a drága Embernek, ,,szedd le róla!" Tárt karokkal kísérve jött a válasz, ,,hogyan?". Gazdából előjött a leleményes nő, az Ember kezébe nyomta a gyantalemosó kencét, bízva abban, hogy ez biztos leoldja a ragacsból az egeret. És láss csodát, így is lett! Leoldódott az egér a csapdából, az Ember elvitte távol a háztól, majd útnak eresztette. S boldogan élnek - immáron külön - míg meg nem halnak.
VÉGE
És ím, a kisegér, ki kalandos utat járt be (ekkor még a csapdában sínylődve):
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
ReplyDelete