S beköszönté a november!

Csőrtök kedves Olvasók!

Rég nem voltam. Gondolom, akik rendszeresen járnak erre, már a tíz körmüket lerágták, hogy mi van velem ezután a hányós hercehurca után. Örömmel (s büszkén) jelentem, hogy továbbra is határozott életjeleket mutatok, sőt, az eset óta nem hánytam! A székletmintákat Gazdiék lelkesen gyűjtögették, s ma hívta Gazdit Stephanie doktornő, hogy mindent rendben talált, úgyhogy jó tőlem! 
Teszek is fel egy képet, hogy láthassátok hamvas, vedlés utáni mosolygós orczámat. 

Sok dolog történt egyébként, pl. Gazdi járt egy segédtanár kurzusra, ahonnan két hónap után kipenderítették, mert nincs angol érettségije. Csak angol diplomája, de ez a tanárát nem igazán hatotta meg, úgyhogy "fel is út, le is út!" - mondta. 
Gazdi nem csüggedt sokáig, itt volt az apukája, akiben egyből megtaláltam a szimpátiát, amit keresni szoktam. Nagy a hangsúly az egyes szám első személyen, mert rajta nem éreztem hasonlót, inkább csak hagyta magát, meg hát imponálni kell rég nem látott csemetéjének. 

Tanítunk angolt is. Illetve Gazdi, én csak segédtanár vagyok. Hegyezem a ceruzát, lapozok a könyvben, nehezéket nyomok rá, hogy ne akarjon magától becsukódni a könyv és szórakoztatom a szenvedő diákokat. Bizony ám, diákok, kettő is van! Az egyik ritkán jön, a másik heti kétszer, de Gazdi úgy tűnik, nem fedezi fel segítő szándékaimat, úgyhogy mostanában csak a kalit rácsai mögül vagyok részese az órának.
Apropó óra! Bedöglött a nappaliban a falióra, s Gazdi le is csapott az alkalomra, hogy olyan órát vegyen, amit mindig is akart! (S ami odahaza is volt neki, csak az idő múlása megkoptatta hangzását.)
Egy éneklő, madaras óra!

Angol erdei, illetve kerti madarak hangja van rajta. Annyit tudok kapásból, hogy délben a kakukk szól, a többiről fogalmam sincs. De jól elvagyok velük, néha válaszolok, majd mondják, hogy ,,egy óra múlva újra jövünk!" Korrekt egyébként, mert reggel 6-kor van az első ének. Ha valóban hozzánk igazodna, már hajnali 3-kor dalolna. Jó, a ,,hozzánk" én is érzem, hogy túlzás volt, mert engem már háziasítottak, én addig alszom, míg fel nem ébresztenek, ha kell, 9-ig is elvagyok. 

Gazdi már kezd bezsongatni, hogy miféle események lesznek a közeljövőben. Lesz olyan, hogy mikulás. A mikulás az egy pocakos, szakállas idős ember. Egy bácsi, aki december 6-án hajnalban hoz finomságokat, ha jó voltál. Gazdi szerint ha jó leszek, én is fogok kapni valamit! Úgyhogy nagyon be vagyok sózva, most már csak ötször kell rám szólni, hogy ne legeljem a paradicsom levelét, nem tízszer. (Mondjuk a hatodiknál már be is zár...) 
Úgyhogy hajrá mikulás, jó leszek, gyere hozzám is!