Tuesday 22 May 2012

Leamington Spa


 


Csőrtök!
Romlott az idő, így már nem élvezem oly szívesen a rigók, s egyéb madártársak társalgását, mert túl hideg van (és amúgy sem tudok érdemben hozzászólni a témához). Megint a szobában vagyok, úgyhogy van érkezésem jelentkezni a blogba.
Gazda küldött pár képet egy kirándulás képeiről, Leamington Spa-ból.
Leamington Spa, ahogy a neve is utal, fürdőváros volt, s a mai napig is ez biztosítja a turizmust számára, igaz, Gazdáékat nem ez vonzotta.

Valami víz:

 A város egy épülete:
 Gém, kacsák, galambok, libák:




 Kávézó, mely madárházként szolgált az 1800-as években:
 További képek a parkról:



 Wendy emlékére:
 Polgármesteri hivatal:
 Az egyik fürdő előcsarnoka:
 Gazdám (szigorúan arc nélkül) galambot etet. Egyem a szívét, milyen büszke vagyok Rá! A galamb kollégák is bíztak benne, mert néhány próbálkozás után már a tenyeréből ettek.

Tuesday 8 May 2012

Itthon

Csőrtök!
Ismételten Gazda itthon töltött idejéről szeretnék regélni, kivételesen nem arról a részéről, amit velem töltött. Semmi pánik, ebből is lesz még, mely történetek leginkább portrék és egyéb, ismeretlen besorolású képek tekintetében tekinthetők meg.
Gazda meglátogatta egy barátnőjét. Ez azért is érdekes, mert számos állatfajjal találkozott ottléte során, melyeket én is bemutatok Nektek.

Először is, a legintelligensebb állat a sok közül, a kutya:


S az ő kicsinye:


Bika, ilyet még nem is láttam, de valahogy nem ilyennek képzeltem! Gazda mindig egy Chicago Bulls-os pólóval takart le anno, és ez nem éppen így néz ki. Félrevezettek a kosarasok!


Ennek a tojója, akarom mondani, nősténye:


A következő, számomra legizgalmasabb ,,téma" illetve élőlény, a csirke! Hogy miért? Mert egy valami közös bennünk - bármily fájó ez számomra - mindketten madarak vagyunk!
Őróla van szó:


Ne értsétek félre, semmi bajom a csirkékkel, csupán zavar egy-két dolog, pl. ez a bizalom, amit táplálnak az ember iránt. Engem sosem látnál így megülni Gazda kezében! Na, nem csak azért, mert az én lábam nem arra specializálódott, hogy kiegyenesítsem pikkelyes ujjaimat, hanem egész egyszerűen távolságtartó vagyok. A bizalom megvan, csukott szemmel is tudom, hogy Gazda nem bántana, csak néz, de a csirkékben semmi félelemérzet nincs, és ez a vesztük. Sajnálatos tény az is, hogy repülés képtelenek, így a közelgő veszélyt érezve - amikor meg vannak fogja - sem tudnak küzdeni az életükért. A képen látható kis jószág gyermeki, kétnapos mivoltával bízik meg az emberben. Megható, de hiányolom a bizalmatlanságot. Egyetlen mázlijuk, hogy őket tényleg nem akarja senki bántani, s mára már emberi nevelésre ,,szakosodtak" hiszen nem úgy van, mint nálunk, hogy anya a megevett táplálékkal tömi a kicsinyét! 

Ím, a csirke fejlődése, fázisokban:

Ez hasonló az enyémhez. Valamikor még én is tojás sárgája és fehérje voltam. S lám, mi lett belőlem! Gondolkodó és szárnyaló, tollas sejthalmaz. Wow, és még milyen választékos nyelvezettel rendelkezem!
Namármost, a csirke is ugyanígy néz ki, tollas halmaz, csak kifejlett korában nagyobb lesz, mint én, sőt, nem is akármennyivel! Különbség az, hogy a testéhez képest kicsiny fejkörfogat párosul hozzá, nem sokkal nagyobb az én koponyámnál, de én arányaiban korrekt testalkatot kaptam hozzá. Dehát ez van, ezt adta nekik a természet. Ennyit a csirkéről.

Gazdám minden földi jóval el volt látva táplálkozás tekintetében (is). A levesről nincs képem, de a másodikból a köret még nekem is szimpi, de arra a göngyölt cuccra nem vagyok kíváncsi, félek, hogy egy madárkollégát tartalmaz, egy négylábú "ölelésében":



A legnagyobb durranás, amin már akkor meghatódtam, amikor Gazda mutatta a képeket, az Gazda születésnapi meglepetése volt, pedig nem is akkor ment, amikor a ,,nagy" nap volt. Nézzétek, milyen szépet kapott a barátnőtől:

A tortára írt név és szám kizárólag a blogra készült, az írások a valósággal semmilyen formában nem egyeznek!

Igazán szép nap kerekedett arrafelé! Bár én nem tudom, nem voltam hivatalos, meg ha hívtak volna sem mentem volna, magamnak való fajta vagyok.

Legközelebb ismét jómagammal jövök, sok-sok művészi fotóval!

Csőrözön!

Tuesday 1 May 2012

"Itten vagyok újonnan, na!"

Csőrtök!
Eltűntem, mert időm szerves részét Gazdámmal töltöttem. Illetve ő velem, vagy hogy is volt...
Visszatért a ködös Albionba, ez számomra negatív, ám blog szempontból nem rossz, hiszen újra folytatjuk történeteinket.
Ma nem tudok sokat írni, mert reggel Gazdám korán kel, megy a munkába (majd erről is kéne írnom, tanulságos).
Tehát! Egy rövid időre találkoztam Gazda Emberével is. Épp hirdették a tévében a Dr Dolittle című filmet, ami arról szól, hogy a doki érti, amit az állatok mondanak. Bevágnak részleteket, ahogy a doki kutyája ,,kutyaütőnek" illetve ,,idiótának" titulálja gazdáját annak füle hallatára. Gazda álmodozik, hogy milyen szép is lenne, ha ő maga is megértené az állatokat, mire a drága Ember ,,beszól", hogy ,,képzeld el, Szputa is ilyesmiket mondhat rólad!".
Nahát álljon meg a nászmenet (nyuga, élesben nem állok közétek!) de miből gondolod kedves Sogi ("sógor" röv. - a szerk.) hogy ilyeneket mondanék Gazdáról?! Jó, nem tagadom, szokott azon a bizonyos határon billegni, de sosem lépi át, nagyon vigyáz erre! Néha valóban hergel, de alapjában véve szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen Gazdám van! Persze még szebb lenne, ha ki is vinne magához, de tudom, hogy itt már kettőn áll a vásár, és ebből egyik sem én vagyok.
Csatolmányként nézzétek meg az egyik portrét, amit Gazda készített rólam. Nem lett rossz! Vagy én vagyok jó, vagy a gép, vagy Gazdám, vagy mindhárman. Nem muszáj eldönteni.