S beköszönté a november!

Csőrtök kedves Olvasók!

Rég nem voltam. Gondolom, akik rendszeresen járnak erre, már a tíz körmüket lerágták, hogy mi van velem ezután a hányós hercehurca után. Örömmel (s büszkén) jelentem, hogy továbbra is határozott életjeleket mutatok, sőt, az eset óta nem hánytam! A székletmintákat Gazdiék lelkesen gyűjtögették, s ma hívta Gazdit Stephanie doktornő, hogy mindent rendben talált, úgyhogy jó tőlem! 
Teszek is fel egy képet, hogy láthassátok hamvas, vedlés utáni mosolygós orczámat. 

Sok dolog történt egyébként, pl. Gazdi járt egy segédtanár kurzusra, ahonnan két hónap után kipenderítették, mert nincs angol érettségije. Csak angol diplomája, de ez a tanárát nem igazán hatotta meg, úgyhogy "fel is út, le is út!" - mondta. 
Gazdi nem csüggedt sokáig, itt volt az apukája, akiben egyből megtaláltam a szimpátiát, amit keresni szoktam. Nagy a hangsúly az egyes szám első személyen, mert rajta nem éreztem hasonlót, inkább csak hagyta magát, meg hát imponálni kell rég nem látott csemetéjének. 

Tanítunk angolt is. Illetve Gazdi, én csak segédtanár vagyok. Hegyezem a ceruzát, lapozok a könyvben, nehezéket nyomok rá, hogy ne akarjon magától becsukódni a könyv és szórakoztatom a szenvedő diákokat. Bizony ám, diákok, kettő is van! Az egyik ritkán jön, a másik heti kétszer, de Gazdi úgy tűnik, nem fedezi fel segítő szándékaimat, úgyhogy mostanában csak a kalit rácsai mögül vagyok részese az órának.
Apropó óra! Bedöglött a nappaliban a falióra, s Gazdi le is csapott az alkalomra, hogy olyan órát vegyen, amit mindig is akart! (S ami odahaza is volt neki, csak az idő múlása megkoptatta hangzását.)
Egy éneklő, madaras óra!

Angol erdei, illetve kerti madarak hangja van rajta. Annyit tudok kapásból, hogy délben a kakukk szól, a többiről fogalmam sincs. De jól elvagyok velük, néha válaszolok, majd mondják, hogy ,,egy óra múlva újra jövünk!" Korrekt egyébként, mert reggel 6-kor van az első ének. Ha valóban hozzánk igazodna, már hajnali 3-kor dalolna. Jó, a ,,hozzánk" én is érzem, hogy túlzás volt, mert engem már háziasítottak, én addig alszom, míg fel nem ébresztenek, ha kell, 9-ig is elvagyok. 

Gazdi már kezd bezsongatni, hogy miféle események lesznek a közeljövőben. Lesz olyan, hogy mikulás. A mikulás az egy pocakos, szakállas idős ember. Egy bácsi, aki december 6-án hajnalban hoz finomságokat, ha jó voltál. Gazdi szerint ha jó leszek, én is fogok kapni valamit! Úgyhogy nagyon be vagyok sózva, most már csak ötször kell rám szólni, hogy ne legeljem a paradicsom levelét, nem tízszer. (Mondjuk a hatodiknál már be is zár...) 
Úgyhogy hajrá mikulás, jó leszek, gyere hozzám is!

Deszkázom

Csőrtök,

A kép nem illusztráció, valóban így suhantam a gördeszkán!

Gazdi nyáron hozta, a kisebbik húgától kapta kölcsön direkt nekem. Hát, nem tudom, visszaadom-e! Az elején nem igazán érdekelt, de Gazdiék ráapplikálták a szeretett cipőfűzőmet, és rájöttem, hogy mit is akarnak tőlem! Ráálltam, és hopp, már mentem is. Azóta fejlesztettük, körbe-körbe haladunk így a szobában, nagyon élvezem!
Itt egy videó is, hogy átérezzétek!
Csőr
Katt a látványért:

http://www.youtube.com/watch?v=4JbwnrjJ4-g

Gyógyulok...asszem'

Csőrtök,

Örömmel jelentem, hogy továbbra is az élők számát gyarapítom, és a múlt heti incidens óta nem hagyta el hányás ajkaimat.

Ez az állapot Gazdi állítása szerint annak a tortúrának köszönhető, amit minden reggel és este végig kell szenvednem. Egy antibiotikum, és egy másik gyógyszer. Gazdi szerint jó illatuk van, "repül a, repül a..." meg mit tudom én, de nem is érdekel, én repüljek! 
A doki 24 órán belül felállította a diagnózist, élesztőgombás fertőzésem van, és egy bakteriális, ezekre gyógyír a két folyékony szirup-szerű valami.

Nagyobbak kanálban kapják az orvosságot, én terrorban. Megfognak, és injekciós alkalmatosságba szívják az orvosságot, és igyekeznek minél többet bejuttatni összeszorított csőrzetembe.

A felszerelés

Első alkalommal, mikor még nem tudtam, mire számítsak, hagytam, de mikor kiderült, hogy milyen ízű és állagú cuccot kapok, azóta Isten látja lelkem, a seggemet is összeszorítom, nehogy bejusson valami!
Gazdi azzal biztat, hogy már csak kétszer kell átesnem ezen a borzalmon, de nekem ez is sok!

Teljes nyugalomban leledzem, mikor nyílik a kalit ajtaja. Már bizalmatlan vagyok, és amikor nyúlnak be, hogy megfogjanak, akkor tudom, hogy itt semmi jó nem fog történni.

Először kapok egy lazának tűnő, de erős szorítást...

Itt úgy érzem magam, mint a Wordpress fotósok fotótémái. Ne fotózzá', segíts a szenvedőn!

Itt pedig küldik belém az anyagot...

A látszattal ellentétben nem, nem vagyok lelkes.

Egyébként nagyon komolyan meg van oldva, emberként kezelik az állatot, mert az én nevem is rajta van a gyógyszermatricán! Gazdié is, de letakartuk, mert szégyellős a lelkem. (De a cím ott van, ha bárki autogramot, vagy jobb híján tollgramot szeretne!)

Remélem, Gazdi nem csak azt mondja, amit hallani szeretnék, és tényleg már csak egy gyógyszerezés van! (Ja, mert miközben lelkesen gépelek, lecsaptak rám...)

Csőrözön!

Betegen :(

Csőrtök (vagy inkább mégsem, nehogy elkapjátok),

Beteg vagyok. Igen, asszem ilyen betegnek lenni. Bár, lehetne rosszabb is. Gondolom.
Úgy kezdődött, hogy múlt szerdán hányingerem volt, minden bajom, aztán ki is jött, aminek ki kellett jönnie. Ezzel le is tudtuk, bár Gazdi már akkor keltette a pánikot.
Ma reggel megint arra eszméltem, hogy itt helyben összerókázom magam, úgyhogy Gazdiból megint előhoztam az ,,aggódó szülőt".
Elment dolgozni, és közben időpontot intézett nekem az orvoshoz. 
Csabáék (Gazdi falujából valók) elvittek minket kocsival a rendelőbe. Mivel nem tudtam, mire számítsak, nem voltam betojva, pedig lehet, hogy kellett volna...

A rendelő

Gazdival betereltek minket egy szobába, ahol egy magas, gumis asztalra tettek kalitostul. Nem nagyon figyeltem, mit beszéltek a felnőttek, jól elvoltam.
Majd elvitték a kalitomat messze Gazditól. Nem vagyok szívbajos, ha nem vagyok vele, de azért megdobbant a szívem. Jófejeket találtam ott is, illedelmes madár módjára ujjra mentem, ahogy kell, jött is, hogy ,,ahh, how cute you are little Azul!" meg minden. Igyekeztem.
Megmértek, 46 gramm vagyok, úgyhogy jó tőlem!
Ezután viszont kőkeményen beindult az, amitől félnem kellett volna. Igazából annyira meglepődtem, hogy megmukkanni sem tudtam, pedig Gazdit felkészítették lelkileg, hogy hallhatja a segélykiáltásomat.
Egy csövet dugtak a csőrömbe, áá...nem értem, nem az a cél, hogy ne öklendezzek? Szerencsére hamar megvolt, de nem esett jól. Megnyomkodta a gyomromat, megnézte a hátsó fertályomat is. Elvileg mindent rendben talált. 
Negyed óra után visszakerültem Gazdihoz, már jó volt kiszabadulni, mert habár túléltem azért nem volt egy hajde élmény. Csabáékkal maradtam a váróban, míg Gazdit behívta az orvos. Csaba eközben megsúgta nekem, hogy Gazdi nagyon nehezen viselte míg vizsgáltak, már siratott, pedig azért annyira nem nagy a baj! Remélem.
Nem tudni, mitől hánytam, lehet bakteriális fertőzés, vírusos fertőzés, ilyen betegség, olyan betegség, de ha nem ezek, akkor máj vagy veseprobléma, amit vérvétellel és ultrahanggal tudnak kimutatni. Egyik jobban hangzik, mint a másik, de azért annyira rosszul nem érzem magam, csak nyilván kellemetlen. 
Viszont el kell mondjam, hogy jó kezekben éreztem magam, tök rendes Gazditól, hogy szánt rá időt és pénzt, hogy elvigyen orvoshoz, bizonyította rátermettségét, hogy felelőssége teljes tudatában van!
Az ellátás nagyon-nagyon jó volt, kedvesek voltak, próbálták oldani a helyzetet. Sőt, mondta a doki Gazdinak, hogy milyen jól viselkedtem, állítólag odáig voltak értem a nővérek! 
Azt azért nem mondom, hogy szeretnék visszamenni, de nem volt olyan vészes.
Holnap hívja a doki Gazdit az eredményekkel. Még jó, hogy Gazdi tolmács, és nem kér pénzt, hogy intézze az ügyemet, hát, csak kiérdemeltem egy kis protekciót ezalatt a nyolc hónap alatt, mióta megszelídítettük egymást.
Drukkoljatok kérlek, hogy ne legyen komoly bajom! (Már ha a továbbiakban is igényt tartotok rám...)

Papagájos relikviák - 2. rész

Csőrtök!

Ahogy ígértem, jövök Gazdi képeivel, melyeket hazamenetele alkalmával dokumentált nekem. 
Az első részben láthattátok a papagájos relikviákat, melyek itthon, Angliában vannak, a mostani, második részben pedig megmutatom, hogy miket tartogat Gazdi lányszobájában, otthon, Magyarországon.

Kezdjük a ,,dekoráció" kategóriával!

1. Papagájos képek, melyek egykor a falon helyezkedtek el, de azóta ugyebár felnőtt. (Elvileg...)

2. 1000 darabos papagájos puzzle, ami továbbra is a falon foglal helyet. Az egész család munkája benne volt, mivel a papagájokat kirakni hagyján, a háttér volt az igazi kihívás!

3. Itt csak két papagájos képeslap található, de mindenképpen dekorációs célzattal!

4. Papagájos egérpad felső része. Úgy szerezte, hogy a középiskolájában volt ez az egérpad, és a felső, igazából mintás réteget valaki leszedte róla, és csak kallódott. Gazdi bátor volt, és megkérdezte a számítástechnika tanárt, hogy nem vihetné-e haza. Hát így lett. 

5. Ismét egy papagájos puzzle, de ez kicsi. A különlegessége, hogy 3D jelleget képez.

6. Két kis műanyag papagáj. Igazából mindkettőnek rózsaszín a csőre, de Gazdi az egyiket kékre festette, hogy jobban hasonlítsanak élete első madaraihoz. (Majd róluk is írok.)

7. Térbeli puzzle, gömb alakú.

8. Papagájos tányér. Valójában szalvéta, ami ügyesen be van applikálva egy átlátszó tányér alá.

9. Papagájos képeslapok ugyanabból a szériából a szekrényre lógatva.

10. Kishúg által készített papagájos homok-kép. Mert aki kicsit is ismeri Gazdit, tudja, minek örül!

11. Szintén kishúg által készített rajz. Papagáj ez, higgyétek el!

Térjünk át a használati tárgyakra!

12. Egy régi gyorséttermes plüss. Persze nem ment olyan egyszerűen a dolog, ő krokodilt kapott, a nagyobb húg volt olyan rendes, hogy becserélte a papagájt a krokira.

13. Papagájos négyzetrácsos füzet. Ez is ajándék, már iskolái elvégzése után kapta, úgyhogy még üres, de ahogy Gazdi filozófiája mondja: ,,valamire csak jó lesz!"

14. Fából vaskarikát, vagy papagájt, szintén ajándék. Mint a képen látszik, hajlamos szétesni, úgyhogy Gazdi nem is fejezte be a tervezett festést. Talán majd egyszer.

15. Újabb ajándék, kézzel készített tolltartó, melyben nem papagájtollat kell tartani! 

16. Csíptetős mappa. (Figyelem, a kép termékelhelyezést tartalmaz!)

17. Régi, Nokia 3310-es telefon. Három havi zsebpénze ment el borításra, de állítása szerint megérte.

18. Fiókos ékszertartó, szintén szalvétatechnikával, szintén ajándék.

Van pár könyve is!

19. Grün madár blogjának könyves kiadása, a Boros Lajos által írt Lali király papagája voltam. Odáig lett, mikor megtalálta a papagáj blogját, innen is lett az ötlet, hogy mi (illetve akkor még Szputa és Gazdi) írjanak blogot. Mi egy kicsit jobban bírjuk évszámtechnikailag...

20. A Búvár Zsebkönyvek sorozat Díszmadarak kiadványa. Az egyik mamájának megvolt régebben, de kapcsolatmegszakítási okokból Gazdi nem látta többé, mígnem egy antikváriumban rábukkant, s márcsak nosztalgikus okokból is megvette.
Érdekesség, és egyfajta cuki, amit Gazdi mesélt magáról, hogy mennyire nem tudta hova tenni a ,,búvár zsebkönyvek" kifejezést. Azt mesélte, hogy amikor kisebb volt nagyon nagy divat volt a búvár zsebkönyvek sorozat, szinte nem volt olyan háztartás, ahol ne lett volna egy-két kötet. Ez a búvár dolog nagyon bekavart neki, akkoriban nem tudta, hogy a búvár a természetbúvárra utal, ezért is voltak többnyire ilyen témájúak a könyvek. Ezért ő a kis gyermeki eszével azt gondolta, hogy azért ilyen kis alapúak ezek a könyvek, hogy a búvárok le tudják vinni magukkal a víz alá. Állítása szerint minden jel erre mutatott, hiszen a könyv lapjai fényesek, nyilván azért, hogy ne ázzon el a víz alatt. A halas és tengeri élőlényes témával foglalkozó könyvekre akár igaz is lehetne, de azt a kérdés akkoriban nem tette fel magának Gazdi, hogy mi szüksége lehet egy búvárnak a víz alatt információra a díszmadarakról vagy az emlősökről.

21. Ismét egy könyv, 100 jó kérdés a papagájokról. Tényleg vannak köztük jók!

A végére kerül egy ,,egyéb" kategória, mert ezt se a díszítő elemhez, se a használati tárgyhoz nem tudtam tenni. Egyébként a Kinder figurák között foglal helyet, noha nem az.

22. Kis műanyag papagáj valamikor a 90-es évek végéről, egy jégkrémespohár aljában foglalt helyet, mint ajándék. 

Ennyi papagájos cucca van Gazdinak. Közben itthon, nálunk is gyűlik, úgyhogy lesz majd harmadik rész is! 

Gazdi nyara

Csőrtök!

El voltam tűnve, Gazdi mindenféle programot szervezett, és nem volt ideje gépelni nekem.

Itt volt a húga, Bartek (nyuga, csak muszáj vagyok mindenkinek művésznevet adni, hogy megőrizzem az inkognitójukat) és Gazdi úgy készült rá, mintha maga a Királynő jönne dédunokástul. Jó arc amúgy ez a Bartek, nem nagyon van oda az állatokért, de ha akarok, át tudok menni ultra-cukiba és ez nála is hatott.

Volt itt még két vendég, azok nem tudom, kik, nem is voltam kiengedve akkor, pedig velük is megkedveltettem volna magam! Persze nem fontos, hogy mindenki szeresse a madarat, de inkább ne tartsuk fenn azt az állapotot, hogy vannak kivételek. (Ha lenne rendszeres játék, az lenne a feladvány, hogy fejtsd meg az utóbbi mondatot!)

Az én nyaram ugyebár nem volt valami hajde, három hetet elvoltam a bádzsicsősznél, (angolul a hullámos a budgie - a szerk.) majd mikor itthon voltak Gazdiék sokat pancsoltam a kiskacskás tányérban, úgyhogy elvoltunk.

Gazdi nyara azonban eléggé változatos volt. Utazott a BKV hajón és új szemüvegének segítségével HD-s felbontásban élvezte a tájat. Ezen kívül olyan madarakat látott, amiket én még az ablakból sem fogok soha! 
Van Padrének egy ismerőse, ,,Kereszt" neki vannak mindenféle madarai, és látatlanban is állítom, hogy Gazdit rögtön a szívébe zárta a közös témával.

Ím a madarak:

Galamb número 1 (ne kérdezzétek a fajtáját!)

Pszicho

És ez egy egészséges madár!

S lőn, fajtársaim!

Nem is tudtam, hogy ennyire vegyülünk a punk nimfákkal...

 Ez az én bébiméretem. Én is ilyen kis... ,,izé" voltam

Gondos apák gondozott fészke 

A ,,futottak még" kategória győztesei:

Gyöngytyúk 

Nem tudni milyen, mert Gazdi nem figyelt, de öt lábujja van ennek a tyúknak! 

Simogatható japán

Leszállott a páva. Gondoltátok volna, hogy 8 kiló?

Jól hangzik! Remélem, jövőre engem is visznek! Ha akkora rajongói táborom lenne, mint sokaknak, petíciót iratnék alá a táborral és benyújtanám Padrénak és Gazdinak, hogy lám, a nép azt szeretné, ha elvinnének Magyarhonba, hogy tágítsam tudástáram szócikkeit. Már nem akarok célozgatni... táboromnak üzenem: ,,aaand...action!"

István, a király?

Csőrtök!

Gazdi tanácsolta, hogy most már lassan álljak neki aktuálisnak lenni, vagy elfordulnak tőlem amúgy is csekély számú olvasóim. 
Csakis az aktualitás miatt tegnap este megnéztem, az ígéretek alapján megosztó ,,jelenséget" az Alföldi Róbert által rendezett István, a királyt.
Van történelmi rálátásom (Mama mesélt, mikor itt volt) és zeneileg is ismerem a művet, hála Gazdinak. (Nagyon nagy fan volt, már-már túl nagy...)

Tehát, István, a király.
Kénytelen vagyok hasonlítani is, ezért előre is elnézést kérek, de ez automatikus.

Először is kitérnék a jelmezekre. Nem tudom elhelyezni, melyik korszakból vannak. István öltönyben, Sarolt kisestélyiben, Gizella kihívó ruhában, a nép farmerban és pólóban, a katonák tiszti ruhában vannak, amit talán 1930-40 körül hordhattak. Koppány nagyon laza, aranylánccal díszített a nyaka, napszemüveggel a szeme.

A klasszikus előadásban a Nyitány alatt Asztrik, a főpap öt és fél percen keresztül áll, de látod az arcán, hogy valami örömteli ünnepre készülnek, majd a dal végén belép István, s megkeresztelik.
Ehhez képest a 2013-as verzióban a pap (László Zsolt, akiről sajnos kiderült, hogy csak a beszédhangját jó hallgatni) szigorú tekintettel áll, majd bejön a szereplőgárda, s nekiáll táncolni azzal, aki éppen mellette áll, nemtől függetlenül. Ez nem tragédia, csak új.

Megérkezik Gizella fekete autóval. István kisegíti, köszönti őt: ,,Isten hozta", mire Gizella ,,danke" formájában értékeli a gesztust. Modernizált változat, ez talán annyiban volt modern, hogy jelen világunkban udvariasabbak az emberek? Szükségtelen töltelék, de maradjon!

Megvolt az esküvő, itt következett az első érthetetlen történés, a zenék keverése. Az esküvő után ugyanis nem haladtak, hanem ünnepeltek, s közben az a dal szólal meg, mely István Koppány felett aratott győzelmét ünnepli. Kisgyereknek minden vicc új, akár benne is lehetne, tényleg, miért ne ünnepelnének?!

Megérkezik Réka, az egyetlen hang, akit kifejezetten élvezhetőnek tudtam mondani tegnap este. Bocs, többiek, de ez van! Egy fekete szemeteszsákkal jön, s szedi a szemetet a csürhe után. Először értetlenkedve álltam a dolog előtt, majd Főkommentelőm (köszi Neked!) felvilágosított, hogy ez szimbólum, és így már betalált!

Új szereplővel bővül a gárda, aki valószínűleg Géza, István apja. Erre utaló jel csak az, hogy karon fogva sétál Sarolttal. Géza gondterhelten iszogat egy serlegből, majd összegörnyed, Sarolt már kiált, és rögtön indul a gyászdal. Géza még össze sem esett, de már temetik. A nép indián csatakiáltások közepette kíséri utolsó útjára az elhunyt uralkodót.

S ő még nem tudja, mit apja tudott...

A temetésen Koppány is részt  vesz, segít vinni Géza testét, ám amikor lerakják, a főpap ráordít: ,,há!" jelezve, hogy nincs itt helye. (Gondolom.)

Gézát a színpadon kialakított homokozóba temetik, majd nem sokkal később feltámad! Senki nem mutatja jelét, hogy látná őt, senki nem lepődik meg, csak továbbra is él, és járkál, majd elregél a végén egy dalt. Két variáció lehetséges: vagy fennáll a ,,két szerepet egy gázsiért?" esete, vagy ez is szimbólum, pl. a halottnak hitt diktatúra újra köztünk él. (Gondolhatja Alföldi úr.)

Megérkezik a két nagy öreg (minden tisztelettel) Varga Miklós és Nagy Feró. Egy hófehér Trabival gurulnak be (ennyit a paripáról, dehát nem a királyok korában vagyunk ugyebár!) s értetlenkedve szemlélik a helyzetet. Két megoldást találtam. Vagy nem jártak be a próbára, és azt sem tudták, mi történik, vagy ez egy Időutazó Trabant, mely 1983-ból repítette őket ide, a későbbi előadás helyszínére. (Ez ott bukik meg, hogy mint ismeretes, a fluxus kondenzátor csak 88 mérföldes sebességnél tud működni, amire egy Trabant még villámmal vagy lokomotívval megtoldva is képtelen.)

Figyelemre méltó a kocsi rendszáma!

A három főúr meglepően jó, velük igazából nem volt bajom.

A hangszerelést viszont nem tudtam értékelni, fel volt gyorsítva, ez elsőként Saroltnál jött ki nagyon, szinte sietnie kellett a szöveggel. Udvaros Dorottya tartotta a szigorú és befolyásoló anya szerepet, annyira, hogy teljesen érzelemmentesen sikerült előadni, ami megint nem jó. 

Gizella és a német katona közös dala. Majdhogynem közös násza lett ez. Unják a, unják a politikát, de egymás társaságát élvezik.

Gizella és a katona - csók nem lett belőle végül

Ismét szimbólumot véltem felfedezni: ,,unom a, unom a" kismilliószor elénekelve, már-már értelmét vesztve, míg a nép köréjük tömörül, s együtt beüvöltik: ,,politikát!" Burkolt jelzés a rendezőtől...

,,Felkelt a napunk". Minket ennél a dalnál zavart a legjobban a ,,vérfrissítés". Elveszett a magasztosság, elveszett az érzés, csak egy elhadart popdalocska lett. István és családja sikereiket pár pohár pezsgővel ünneplik meg.

Réka és István duettje, mely mondhatni fénypontja az egésznek, illetve egyetlen értékelhető pontja. Sokkal közelebb kerülnek egymáshoz térben, mint az eddigi előadásokon.

A hangszerelés még jót is tett ennek a dalnak, úgy látjuk őket, mint a két főhőst, akik nem tudják, kit s mit válasszanak.

A dal végén Rékát elrángatja a Táltos, s István érthetetlen okból hasra vágja magát.

,,A bűnbánó ember letérdel az Isten előtt, letérdel!"

Jön Novák Táltos Péter egy szál gitárral a kezében. Az öltözete is megérne egy misét, de...nem, inkább szót sem érdemel. Kiüvölti: ,,Jó estét, mindenki jól érzi magát? (- Igeeen!) Az kirááály!" De kínos... '-.-

Bejelenti Koppány érkezését, ki Stohl András létére meglepően jól énekel. Jól is játszik, de megintcsak nem értek valamit. A ,,Te vagy a legszebb álmom" című dal, melyben eredetileg a három feleség imádatát élvezi, kicsit kifordult magából. A bizonyos feleségeket képtelen vagyok a feleség szóval illetni, egy az egyben háremhölgyek, Koppány pedig úgy is bánik velük. Ellöki őket, s a,,hűséggel fárasztó asszonyaim, mindent megkaptok majd, most menjetek!" részt a közönségnek énekli, nem nekik.

Ez hiányzott nekem (ez is!) hogy míg az eredetiben Koppány nem egyértelműen negatív szereplő, mert látjuk, hogy szereti a lányát, szereti a feleségeit, vannak érzelmei. ,,Koppány újratöltve" pedig egy gép, nincsenek érzelmei, mindenkit elmar maga mellől.

Ezután szemtanúi lehetünk egy törzsi rítusnak, melynek keretében a Táltos véres arccal kántál a véres arcú népnek, akik eközben zombi stílusban vonszolják s rázzák magukat ordítások közepette. Koppány áldozatot mutat be, egy fehér gipsz lóba ver egy kalapácsot, mely ettől elkezd vérezni. Találtam volna egy szimbólumot, ha nem ló lett volna az áldozat. Ha fehér galambot áldoznak, akkor érthető lett volna úgy is, hogy a békét ezennel felfüggesztik.

Háttérben a megcsonkított állattal

S jöjjön a harc! A pogányok vasvillával, István seregei pedig nagy keresztekkel támadnak. Minden jól megy, míg a háttérből István katonái le nem adnak egy sorozatot a vasvillával kapálódzó pogányokra.

A vert sereg

István énekel. Szerepét ezúttal Feke Pál játssza. Tény, hogy hasonlít a hangja Varga Miklóséra, szimpatikus feje van, de ezen az előadáson voltak vele problémáim. A folyamatos hunyorgás, a folyamatos pofavágás, mintha végig visszatartotta volna...jól játszotta egyébként, nagyon azonosult a gondterhelt vezető szerepével.

A felnégyelés. Koppány újjáéled (Géza után nem is lepődtem meg) s felnégyelés helyett jönnek a fekete ruhás ,,nindzsák" és géppisztollyal kivégzik a lázadó pogányokat. Arra is külön figyelmet fordított a rendező, hogy a hullamező felülről is jól mutasson.

István seregének is tetszik a látvány:

Végül pedig, koronázás, boldogság.

Himnusz. István mögé torlódik a nép, s köréjük húzódik a korona, mely egyben börtön és menedék. Géza eközben mint halott, vagy élő kívülről szemléli az eseményeket.

VÉGE