Örömmel jelentem, hogy továbbra is az élők számát gyarapítom, és a múlt heti incidens óta nem hagyta el hányás ajkaimat.
Ez az állapot Gazdi állítása szerint annak a tortúrának köszönhető, amit minden reggel és este végig kell szenvednem. Egy antibiotikum, és egy másik gyógyszer. Gazdi szerint jó illatuk van, "repül a, repül a..." meg mit tudom én, de nem is érdekel, én repüljek!
A doki 24 órán belül felállította a diagnózist, élesztőgombás fertőzésem van, és egy bakteriális, ezekre gyógyír a két folyékony szirup-szerű valami.
Nagyobbak kanálban kapják az orvosságot, én terrorban. Megfognak, és injekciós alkalmatosságba szívják az orvosságot, és igyekeznek minél többet bejuttatni összeszorított csőrzetembe.
A felszerelés
Első alkalommal, mikor még nem tudtam, mire számítsak, hagytam, de mikor kiderült, hogy milyen ízű és állagú cuccot kapok, azóta Isten látja lelkem, a seggemet is összeszorítom, nehogy bejusson valami!
Gazdi azzal biztat, hogy már csak kétszer kell átesnem ezen a borzalmon, de nekem ez is sok!
Teljes nyugalomban leledzem, mikor nyílik a kalit ajtaja. Már bizalmatlan vagyok, és amikor nyúlnak be, hogy megfogjanak, akkor tudom, hogy itt semmi jó nem fog történni.
Először kapok egy lazának tűnő, de erős szorítást...
Itt úgy érzem magam, mint a Wordpress fotósok fotótémái. Ne fotózzá', segíts a szenvedőn!
Itt pedig küldik belém az anyagot...
A látszattal ellentétben nem, nem vagyok lelkes.
Egyébként nagyon komolyan meg van oldva, emberként kezelik az állatot, mert az én nevem is rajta van a gyógyszermatricán! Gazdié is, de letakartuk, mert szégyellős a lelkem. (De a cím ott van, ha bárki autogramot, vagy jobb híján tollgramot szeretne!)
Remélem, Gazdi nem csak azt mondja, amit hallani szeretnék, és tényleg már csak egy gyógyszerezés van! (Ja, mert miközben lelkesen gépelek, lecsaptak rám...)
Csőrözön!
Hű, nem csodálom, hogy nem vagy lelkes, nem kis fecskendőt nyomnak a csőrödbe :S
ReplyDeleteReméljük, már meggyógyultál!