Wednesday 30 November 2011

Egér a háznál, üröm a háznál

Csőr!

Először is azt kell mondjam, "wow!" ugyanis megvan az első követőm! Üdvözöllek, Bee, köszönöm, hogy a freeblogtól való távozás után is olvasol, és még vállalod is!

Halad a statisztika is, egy napja költöztettem át a blogot, és 15-en néztek! Haladunk!

A mai történet Gazdáék új lakótársáról szól, aki egy egér formájában testesül meg. Tartózkodási engedélye nincs, és vendégszeretetnek sem örvend Gazdámék részéről, így a lehető legemberségesebb eltávolítás mellett döntöttek Gazdáék.

Első körben felmérték, hogy vajon a képzeletük játszik velük (értsd: megőrültek-e) vagy valóban tanyázik egy egér a lakásban.
Ezt felderítendő, Gazda lisztet hintett a feltételezett egérlyuk elé, s szépen kiegyengette. Tervei szerint, amennyiben a liszt össze lesz járkálva, van egér.
Az egy dolog, hogy összejárkálta az egér, meg is ette!
Tehát: a teszt pozitív, egér van a lakásban!

Gazdám drága Embere józan eszét használva a következőt alkotta a betolakodó kézre kerítésére:

Hozzávalók:
- egy kisebb befőttesüveg
- egy söröskupak
- csali

Elkészítés:
A söröskupakba belenyomkodjuk a csali kaját, majd a kupakra óvatosan rátámasztjuk az üveget. Azért érdemes egy kisebb üveget használni, hogy egyensúlyba lehessen hozni a kupakkal.

A terv szerint az áldozat a szalámi illatára ész nélkül reagálva odarohan a kupakhoz, és egyszercsak az üveg alatt találja magát.
Ez nem jött be.

Gazda ezután a kedves szomszédtól kért segítséget, akik szintén ezzel a problémával küzdöttek. Segítségükkel szert tett egy humánus csapdára, ahol úgymond ,,a kecske jól lakik, és a káposzta is megmarad" - azaz, ahol az egér életben marad, de mégis sikerül likvidálni a lakásból.
Gazda naiv lelke humánusnak képzelte a csapdát, de kiderült számára, hogy korántsem az, sőt! Ez a fajta csapda a ragasztós megoldás. Az egér gyanútlanul megy a szokásos cél felé, de már az első lépésnél beleragad a ragacsba.

Humánus, mert élve marad az áldozat, de kegyetlen, mert jobb híján, a ragasztót az élő egérrel együtt kell kidobni.

Namost, az én Gazdámnak elvei vannak. Az elv egy olyan dolog, ami valaki szerint követendő példa, mások szerint baromság. Pl. vannak emberek, akik annyira környezettudatosak, hogy nem ülnek repülőre, inkább vonatoznak tizen akárhány órát, mert a repülő túlságosan környezetszennyező, míg a vonat nem. (Az, hogy háromszor annyiba kerül, és ötször olyan hosszú az út, mellékes). Valakinek ez elv, és követendő példának tartja, míg például az én Gazdám hülyeségnek, hiszen a repülő akkor is felszáll, ha a környezettudatos személy nem ül rajta. Gazdám elve az állatok megsegítése, még akkor is, ha egérről van szó. Na, másoknak ez hülyeség, nem elv. Persze azt még Gazdám előtt is homály fedi, hogy hogy fogja lesegíteni az egeret a ragasztóról, de mivel még kapásuk sem volt (pedig már majd' 24 órája kirakták a csalit) ezért bizakodó Gazdám, hogy az egérnek megvan már a tapasztalata, hogy a saját érdekében mikor érdemes lelépni.

Na, ennyit az egérről.

Csőr!

Tuesday 29 November 2011

Költöztünk

Csőrtök!
Szerencsére nem fizikailag kellett helyet változtatnunk, csak virtuálisan.
Már jó ideje szemezek a blogspottal. Mániám a blog látogatottsági statisztikáinak analizálása. Ki, mikor, milyen kereséssel, honnan, és ami a legfontosabb, összesen hányan látogatták már a blogot.
A freeblog régi statisztikája minden igényemet kielégítette, de az új (jó, nem új, egy éves már, ha nem több) nekem nem jön be. Külön számolja egy-egy bejegyzés látogatottságát, illetve letöltését. Mi a különbség a kettő között?
Grafikonon jelöli a látogatók számát, aminek leolvasásához több idő kell, mintha egyszerűen csak ránéznék egy számra, hogy na, ennyi.
Azt is szeretem tudni, hogy mely országból látogatnak, bár nem tudom, miért, egyszerűen jó tudni, mennyire "wördwájd" az ember madara.
Blogspoton követhető a blog. Persze tarthattok bolondnak, de jó tudni, ha az embernek vannak fanatikus olvasói.
Összefoglalva, nekem szimpibb a blogspot, mert több visszajelzést állapít meg az olvasókról, mint a freeblog, és mivel az "olvasókból élek" kifejezetten hasznosnak tartom felsorolt lehetőségeket.
Már át is költöztünk, Gazda ez év májusától átmentette a bejegyzéseket. A többi sztori remélhetőleg elérhető lesz itt is, de ha nem, akkor sincs gond, Gazda folyamatosan másolja Word dokumentumba.
Az új oldal még fejlesztés alatt áll, nem mondom, hogy haj-de, de majd kialakul, egyelőre ilyen.

Friday 25 November 2011

Londonban járt az ősz...

...és Gazdáék is!
Ebből kaphattok egy kis ízelítőt, képek formájában.
Két helyszínt elevenítünk fel Gazdával, az egyik a King's Cross pályaudvar, amit Gazda azért tartott fontosnak meglátogatni, mert ezen a helyen forgott a Harry Potter című filmek számos jelenete. A két ,,tájképen" kívül ide kell sorolnom a Katalin hercegné és Vilmos hercegről készült babákat, melyek cirka 30 ezer forintnyiért tudhat magának az érdeklődő.
A következő képek a Regent's parkban készültek. Kifogták a jó időt, sütött a nap, így már én is látom, hogy az ősz nem csak a ködről és esőről szól, még a ködös Albionban sem!

Tanulság

Csőrtök!
Tegnap ismét tanultam valamit, Gazdámmal szárnyöltve. Mindig (de mindig!) mentsétek el a blogba írt bejegyzéseket! Mint a Freeblogosok értesültek róla, az utóbbi két és fél hónap bejegyzéseit elnyelte az Éter, és Gazdám telefonos segítséggel sem tudta visszaállítani az elveszett írásokat, úgyhogy így jártunk. Ha valakinek van olyan ötlete, ami beválik, kérem, jelezze!
Meg is ragadom az alkalmat, hogy hivatalosan is felkérjem Gazdámat, vegye a fáradságot, és másolja ki egyenként mind 138 bejegyzést, nehogy ezek is elvesszenek!
A nagy nem-írásban el is felejtettem említeni, hogy Gazdám immáron hetedik hete dolgozó nőként is részt vesz az angol társadalmi életben. Egy hotelben tevékenykedik pincérnőként. Mivel annyira még nem áll a helyzet magaslatán, a reggeli műszakba szokták beosztani. Ilyenkor nincs más dolga, mint leültetni a vendéget, megérdeklődni, hogy teát, vagy kávét parancsol-e, illetve buggyantott, vagy tükörtojást óhajt. Miután a vendég elment, le kell takarítani az asztalt, és újra felhelyezni a szalvétát, és az evőeszközöket. Persze több munkatársnak is van gumicsontja, amit Gazdával is rágat, éppen ezért figyelni kell, kivel van egy műszakban, és azok alapján alkalmazkodni. Van aki az asztal tisztaságára allergiás, van, aki a kifényesített étkészlettel elégedetlenkedik, és van, akinek Gazda porszívózásának végeredménye nem elégít ki. Ezektől eltekintve, igazán jó hely, legalábbis Gazda ezt meséli
Küldött is néhány képet, megmutatom Nektek:
Várom Gazdától a backstage képeket is, de türelem kell hozzá, mert ha rajtakapják, az kellemetlen. Egyébként a hotel 4 csillaggal rendelkezik, egy éjszaka ára is borsos, de ez engem, mint Gazda rokonát nem érint, mert ha meg szándékoznék szállni az egyik szobában 15% kedvezményt kapok. Jó nekem!
(A megszokottól eltérő betűtípusért elnézést, de nem engedi egyszerre befolyásolni a betűméretet, és a típust. Ejnye freeblog, csak nem én is felcsapok költöző madárnak, és blogspotos leszek?!)

(Konkurens) blogok

Csőrtök!
Igaz, nem írtam egy ideje, de ettől még jelen voltam, és követtem a történéseket, mind az Interneten, mind a televízión keresztül.
Nincs konkrét kedvenc, de blogokat kifejezetten szeretek olvasni. Régebben kifejezetten rajongója voltam Grün blogjának. Grün egy, a rádiós Boros Lajos tulajdonában álló papagáj volt, és zabáltam a szövegét! Gazda még a megjelent könyvüket is megvette nekem, sőt, dedikáltatta is! Olvasom továbbá Gazda blogját, na nem mintha nekiállnék főzni, de valakinek fenn kell tartani a látogatási indexet!
Ezeken kívül olvasok kézműves blogot (hátha Mama megpillant valami jót), filmkritikákat, és színészblogot. Legutóbb Verebes István gondolatain kerekedtek ki művelt kobakom két oldalán elhelyezkedő szemeim.
Leírta véleményét egy műsorról, kinek szereplői így hirdetik magukat: "Rendelj meg minket itt". A művész úr, észrevételeit a következőkkel egészítette ki: "A magyar nyelvben- mellesleg – olyan szó, hogy “mink”, nincs! Ezért ragozhatatlan. Helyette a “bennünket”-et javasoltam volna."
Kérlek, művész, mondd, hogy csak poén akart lenni, ami nem jött át szegény fejemnek! Habár nem vagyok szakmailag képzett, és a magyar nyelvet is csak csiripelem, amatőr nyelvészként úgy gondolom, hogy a "minket" valóban nem a "mink" ragozása, hanem tárgyesetes ragozás. Vagy mi. Szekvenciálisan úgy képzelem, hogy engem, téged, őt, minket, titeket, őket. Persze a javasolt ,,bennünket" valóban jobban hangozhat az adott esetben, de ténylegesen remélem, hogy az indok csak vicc akart lenni, amit önhibámból adódóan nem értettem. Viszont személy szerint a felkiáltójelet a ,,rendelj meg minket itt" után hiányolom, hiszen felszólítás, de nem akarok ilyeneken lovagolni.
Üdv,
Szputa

Frissítés

Csőrtök!
Bocs a kései jelentkezésért.
Na, hogy tetszett a tűzijáték? Néztétek? Mi néztük Mamával, elkezdtük a kereskedelmi adós változatot, ahol kommentálják a látottakat, de nem jött be. Bevallom, számomra csak ront a játék értékén, ha elmondják, hogy most mit kéne látnom, ugyanis én nem látok bele semmit, csak azt, hogy van, és szép. Viszont a zenei aláfestést meg kell dicsérnem, tetszett!
Ismét összegyűlt annyi keresőszó, amit meg tudok említeni. A "papagáj névnapok", illetve "papagáj nevek" nem megy ki a divatból, ezek a leggyakrabban keresett kifejezések. Papagáj nevek? Hát, vannak... ezt tudom mondani. A "youtube gobelin" valószínűleg úgy talált meg, hogy tettem fel képet Gazdám új gobelinjéről. Hamár itt tartunk, megmutatom, hogy halad:
Élőben (Gazda állítása szerint...) nem néz ki olyan rosszul, mint a képen.
Két keresés volt arra vonatkozóan, hogy nimfapapagáj esetében hogyan lehet megkülönböztetni a hímet és a tojót. Mint a legtöbb madár esetében, a hím tolla és mintája feltűnőbb, szebb. A nimfák esetében például a piros folt az arcon élénkebb, mint a tojóknál, illetve a tojók esetében a bóbita szürke, vagy legalábbis szürkés, míg a hímeknél nincs benne szürke. Egyéb jel lehet, hogy a hím inkább énekel, míg a tojó hát, én azt rikácsolásnak nevezném, amit még az állatkereskedésben voltam kénytelen hallgatni, de lehet, hogy ez szubjektív. Remélem, segítettem.
Ennyit mára, otthon Ti is gyakoroljatok!

Átértelmezve

Csőr!
Ma komoly dolgokról szeretnék írni, de nem feledkeztem el az új rovatról sem. A legújabb rákeresés a következő: "kis sándor papagáj tojó ismertetőjele". Kedves érdeklődő! A madárvilágban a tojót úgy lehet felismerni, hogy kevésbé színes, ékes, mint a hím. Nézd csak meg, míg a feketerigó hímje fekete narancssárga csőrrel, addig a tojó barna színű. A vadkacsáknál a gácsér szép zöld fejű, fehér gallérral. Nagy sándoréknél is a gallér mutatja meg ki-kicsoda. A mellékelt képen láthatod, hogy a bal oldali a hím a jobb oldali pedig a tojó.
Mivel van pár papagájjal kapcsolatos bizonytalanság - legalábbis a keresési statisztikák szerint - közérdekű közleményt szeretnék jegyezni: bármely, papagájjal kapcsolatos kérdéssel erre az e-mail címre írhattok, hiszen ki tudna jobban válaszolni rájuk, mint egy vérbeli papagáj?!
Nem a reklám miatt jöttem fel ma a blogra, viszont felvezetésnek jó volt, ugyanis az állatokról szeretnék írni. Illetve egy mondásról, melyet újra kellett értelmeznem.
Gondolom, hallottatok az Anglia-szerte tartó fosztogatásokról. Birmingham, Gazdám jelenlegi székhelye is ezen városok közé tartozik, úgyhogy elsőkézből tudom az infokat. A boltok kora délután bezárnak, és elbarikádozzák magukat. Helikopterek járnak le-fel, és ami az érdekes, hogy a rendőrök csak állnak és nézik, mi történik. Ahogy az itthoni helyzeteket láttam a televízióban, simán ereszteni kéne rájuk a könnygázt, vagy minimum a vízágyút. Ezek a fosztogatók nem tüntetnek, vagy a jogaikért harcolnak, hanem egyszerűen rájuk jött az ötperc, ami tovább tart, mint öt perc. Betörik a kirakatok üvegeit, és a ruhájuk alatt rejtegetve hozzák ki a szajrét. Nem érdekli őket, hogy éppen ruhabolt, vagy étterem, amibe ,,belekötnek", csak rongálnak, és ami a kezük ügyébe kerül, elveszik. Autókat felgyújtanak csak úgy, élvezetből. Hogy miért? Nem tudni. Mondanám, amit Ti, emberek szoktatok, hogy ,,nagy az Isten állatkertje". Mi, állatok, mikor csinálunk ilyet? Persze nálunk is van néha balhé, minket is fel lehet bőszíteni, de nem ok nélkül, és ennél azért jelentősen békésebben zajlik. Olyan nagy az arcotok, hogy emberek vagytok, és lám, milyen mélyre tudtok süllyedni... Tisztelet a kivételnek, ezt kihangsúlyozom.
Úgy gondolom, hogy ez mondás, miszerint ,,nagy az Isten állatkertje" nem helyénvaló. Mást kéne rá kitalálni, mert Ti sokkal vadabb, és ész nélküli dolgokra vagytok képesek, mint mi, állatok.
Nézzetek körül, két lábon járó Barátaim!
Ennyit akartam mára.
Csőrtök

Gobelin

Csőrtök!
A gobelinnek többféle írásmódjával is találkozik a madár, én ezt választottam, ez tűnik a legmenőbbnek, és talán a legigazabbnak.
Tehát. Gazdának van pár hobbija, melyek leginkább a kézművesség felé húznak. Ma hozzájutott egy ilyen kézműves foglalkozást művelő eszközhöz, a gobelinhez. Nem lenne érdekes, ha a minta nem kapcsolódna erősen hozzám, még ha közvetetten is. Köszi Gazda, én is Téged!

Új rovat, és ráadás képek!

Csőrtök!
Újra itt!
Ismét megtekintettem, hogy milyen kulcsszavak alapján találtok rá a blogomra, és úgy látom, hogy ebből rendszeres rovat lesz, mert olyan meglepő dolgok alapján kattintotok ide, hogy kigúvad mind a két szemem! Nézzük a múlt napok terméseit: "Fekete Pákó 2011". Valóban említettem már. Látjátok, ez az igazi marketing, széles spektrumban kell szárnyalnia a gondolatoknak, hogy megtaláljanak a (nem kifejezetten engem) keresők! "Paulie papagáj film". Ezt a filmet a múltkori bejegyzésben említettem, amikor papagájos filmet ajánlottam, és lám! "Nimfa papagáj betegségei". Nem tudom, hogy vetődött ide a kereső, megmondom őszintén, a saját betegségeimmel sem vagyok tisztában - mivel szerencsésen kifogtam az egészséget eddigi életem során - így ez most mellément. Most jön a három legjobb! "lila orchidea isten", "beszippantott légy", "hány éves szofi marszo". A lila orchidea és Isten között nem tudok kapcsolatot teremteni, hacsak nem azt, hogy úgy mondják, hogy az orchideát is Isten teremtette, de mindössze ennyit tudok hozzáfűzni. Beszippantott légy. Mivel papagájos blogra bukkant a kereső, gondolom, papagáj esetében kérdezi. Papagáj nem tud legyet beszippantani, mivel nincs akkora nyílás az orrunkon, hogy beférjen rajta egy légy! Amennyiben egyéb állatfaj illetve ember viszonylatban volt a kérdés, azt tudom mondani, hogy keresse fel orvosát vagy gyógyszerészét. Ami nekem a legjobban tetszik, a "hány éves szofi marszo" kérdés. Habár ez nem egy tényfeltáró blog, feltárnám a tényt: Sophie Marceau-nak írják a hölgy nevét.
Már nem is tudom, milyen szándékkal álltam ma neki a blog írásának, de összehozok valamit.
Elfelejtettem jelezni, hogy Gazda itthonléte alatt ismét dokumentálta szerény személyemet, kaptok ebből két képet!
Az első kép egészen művészi, olyan "sasosan" állok ott, nem? Ki a mell, és nézek a messzi távolba! Jól el lett kapva!
Míg Gazda távol volt, a kis kertje - folyosóból kialakított agrár-sarka - is sokat fejlődött! Ím néhány kép a saját terméséből:
A kis lakás már be van rakva általuk, és Gazda nagy örömére, számos madár veszi körül a lakást, méghozzá négy oldalról! Szarkák, örvös galambok, és sirályok, melyek néha tengerparti érzetet kölcsönöznek a szürke hétköznapoknak.
Ennyit mára, majd jelentkezem. Mivel nyaral a család, Mamának én vagyok az egyetlen használható társasága. Persze, van még a kutya, de ugyan már...négy lába van, nekem meg kettő, mint Mamának. Na kivel köti jobban össze a természet? Persze, hogy velem, esélye nincs a négylábúnak!
Csőr!

Újra itt!

Csőrtök!
Örömmel jelentem, hogy én, Szputa, a Ti szárnyas hírnökötök ismét szövöm szövegem a Vh-ra! (Nem Világháború, Világháló).
Hosszú eltűnésem oka összetett. Gazda hazajött, így egymással voltunk elfoglalva, vagy ő egy mással; Mama elment, így kalitom rabja lettem; illetve Gazda Internettől való elzárása okozta a leállást.
A statisztikákon látom, hogy eltűnésem alatt is voltak, akik hűen látogatták az oldalt. Köszönöm, drága hű olvasók!
A rákeresett kulcsszavakat is figyelembe veszem a statisztika megtekintésekor, s mivel igyekszem törődni az idetévedt látogatókkal, íme néhány, ami kérdésként jelent meg némelyek szellemi háztartásában:
"Papagájos film". Paulie, ami először az eszembe jut. Megindító film a '90-es évekből. Egy elveszett nagy-sándor papagáj útját járja körbe a film, ahogy gazdáról gazdára száll, s végül megállapodik véglelges emberénél. Megható film, az én gombszemeimbe is könnyeket csalt. "Papagáj kolesz". Hm... vajon mire gondolt a szerző? "Papagáj képregény". Érdekes ötlet! A ,,papagáj névnapok" és ehhez hasonló szavakra (pl."nimfapapagáj nevek") többen is rákerestek, úgyhogy ismét válaszolok: teljesen mindegy, milyen nevet adsz a madaradnak, amíg jól bánsz vele! "Papagáj első napja".Na, ez egy érdekes téma! Nagyjából olyan, mint amikor Te kerülsz először új közösségbe, munkahelyre például. Nem tudod, mihez kezdj, tartasz a körülötted lévőktől, hogy hogy fogadnak be. Gyerek esetén rosszabb a madár helyzete, hiszen ők nem érzik át az új helyre való kerülés traumáját, így innen üzenem madártársaim védelmében, hogy legyetek türelmesek, és ne zargassatok minket az első napokban! Az "egy lábon áll a hullámos papagáj" két dolog ismertetőjele, az alvásé, illetve a pihenésé. A beteg papagáj két lábon áll, így nem kell attól tartani, hogy beteg lenne. Tapasztalat, higgyétek el elsőszárnyból.
Most vissza életem napjaihoz! Gazda hazalátogatott. Nem olyan számára a fogadtatás általam, amilyenre számít, nem úgy megy az, hogy itt hagy hónapokra, és máris kenyérre ken engem! Mindennek megvan a maga menete. Gazda erről a menetről nem hajlandó tudomást venni, így ahogy meglátja a felismerés szikráját a szememben, egyből benyúl a kalitba, amit én nem viselek könnyen. Várj, hogy én közeledjek, mégiscsak én vagyok az áldozat, akit itt hagytál! Miután alább adok az egomból, persze belemegyek a játékba, amit Gazda készséggel fogad.
Az ittlét második hetén Gazdáék nyaralni mentek Horvátországba, így már ő is gyarapítja azok sorát, akik megismerték a tengert. Szép dolgokat látott, vízesések, szigetek, városok, tengeri állatok, és teregetési szokások. (Ez utóbbit szándékomban áll még feszegetni a következő bejegyzések egyikében). Az itthonlét utolsó hete is gyorsan eltelt, mialatt sokat tartózkodott Mama és személyem társaságában, amit igen nagyra értékeltem, így a vége felé már csaknem ugyanolyan puszipajtások voltunk, mint régen.
Megint visszament a ködös Albionba, az őszbe bele, viszont jó hír is van a felhők alatt, hiszen a drága Emberrel karöltve kiszabadultak az odúból egy kis lakba, ami kettőjüké. Újabb lépés a nagybetűs életbe!
Részemről jól vagyok, Mama itt hagyott egyedül pár napra. Az egyedüllét sokak álma, lehet tombolni, csak a nagyi meg ne tudja. Viszont Mama számító, bezárta a kalitomat, nehogy a szobanövények hűlt helyét találja, mire hazajön. És milyen igaza volt, leettem volna mindent. Hm...
Na, ennyit a helyzetről, majd még jelkezek.
Magyarország, 19 óra után valamivel...nem látom, messze van az óra.

Hírösszefoglaló

Csak röviden jelezném a tényeket: Gazdám holnap hazajön három kerek hétre!!!
Most ennyi, nincs időm hírlevelet küldeni, mert Mama mindjárt letakar, de remélem, idetaláltatok!
Csőr!

Engem is beszippantott

Csőrtök!
Ma olvastam, hogy az egyik legismertebb internetes kereső (nevezzük csak google-nak) eredményt hirdetett egy általa szervezett pályázatról. A cél az volt, hogy iskolások küldjenek pályamunkákat a már említett kereső logója alapján készített saját tervezésű logóról, amiben benne van, hogy mit jelent számukra Magyarország. A nyertes számára Magyarország ,,hagyomány és újítás", s ezt így ábrázolta:
Elképzeltem, hogy milyen lenne egy Szputás-Google-s logó, így intettem Gazdát, hogy készítsen nekem egyet. Megadtam hozzá az instrukciókat, és a technikai lehetőségek (számítástechnikailag elérhető és képességbeli lehetőségek) segítségével ezt sikerült összehoznia:
Süt róla, hogy házi gyártmány, de egye fene... legalább már nekem is van ilyenem!

Gazda kis kertet kertel

Csőrtök!
Nagy változások vannak és lesznek az én Gazdám életében, de nem lövöm le előre az összes poént. Ez alkalommal a kis kertjével szeretnék eldicsekedni. (Illetve ő akar dicsekedni vele, de mivel én vagyok az egyetlen szócsöve, megkért, hogy legyek oly bűbáj, hogy közzéteszem.)
Ugyebár lakásban laknak, így kert híján a természetes talajt a zacskós föld és a cserép - illetve spórolás miatt a vödör helyettesíti. Vannak sikerélmények és kudarcok. Sikerélményként könyvelhető el a petrezselyem, a paradicsom és a borsó. Íme a képek. Először a paradicsomot mutatom be, összevágva, képekben, hogy lássátok, hogy a kis ártatlanból milyen nagy dög lett:
Termése is van ám!
A szép benne, hogy teljesen bio, és mivel a lakásban van, kisebb eséllyel támadják meg a rá ártalmas rovarok, tetvek.
A petrezselyem már nem csak mutatóban van, hanem a levesbe is használható, szintén teljesen bio termés az ablakból.
A végére íme a borsó, és a két kudarc, ami nem vert gyökeret:
Ennyit mára. A jövő héten újabb bejegyzéssel jövök, lassan írok szerény személyemről is, túl sok lesz a végén Gazdából!
Csőr

A gyógyír

Az előző rész tartalmából: Gazda munkahelyi problémáit említettem, s vártam a megoldást, illetve segítséget az Olvasóktól.
Bee doktornő a következőt írta fel Gazdának:
Reméljük, hatni fog!
Gazda a tervei szerint szombaton beint, inkább ő megy, mint hogy kirúgják, és így talán referenciát is kap. Szóval három szombat, és vége. A negyedik szombaton pedig Gazdám ismét hazalátogat három kerek hétre! Juhéjj!!

Gazda új betegsége

Csőrtök!
Gazda elsírta nekem a munkahelyén összeszedett búját-baját, és mint amatőr szakorvos, diagnosztizáltam a problémát. Gazda mobbingban szenved, ami nem más, mint a munkahelyi pszichoterror. Idézek, hogy Ti is megértségek! A "lelkititkaink" oldala szerint a mobbing a következő: "olyan konfliktus sorozatot jelent, mely folyamatban egyes munkatársakat gyakori támadások, bírálatok, piszkálódás ér kollégái, és/vagy vezetői részéről. Pszichoterrorról szoros értelemben akkor beszélünk, ha a támadásnak kitett személy legalább féléven keresztül és hetente minimum egyszer kénytelen elszenvedni kollégái, illetve főnökei felé irányuló bántó magatartását".
A diagnózist Gazda már régen tartó panaszai alapján állítottam fel. Mielőtt hazajött volna tavaszi szabadságra a konyhán dolgozott, pohárgyűjtői munkakörén belül mosta a poharakat, majd kipakolta őket a bárba. Míg szabadságon volt, felvettek helyette 2 (azaz kettő!) embert, hogy végezze a munkát, amit tőle egyedül vártak el. Mire visszajött, kezébe nyomták a kosarat, hogy gyűjtse a poharakat. Ő gyűjti. Manőverezik a részegen táncolók között, ami olykor meghaladja az ő birkatürelmét is. Több fajta részeg táncos van. Van, aki direkt húzza azzal, hogy nem engedi át a poharakkal, van az, aki poénkodik vele, hogy ,,táncolj bébi!" és van a harmadik, aki levegőnek nézi. Ez a legrosszabb típus, aki semmibe vesz, de annyira, hogy akár neked is megy, mert te csak egy kis betanított munkás vagy. A poharak gyűjtésén túl, vannak kiegészítő feladatok, mint a törött pohár felszedése. Gazda józan paraszti ésszel lapáttal és söprűvel közelíti meg a ripityára tört poharat, de a főnökség a főnökségi eszével: nem használunk lapátot és söprűt, mert az nem mutat jól az elit bulizók között, takarítsd fel konyhai papírtörlővel! Gazda ilyenkor kérdően néz, hogy mégis mi az elképzelés, mire a válasz: oldd meg!
Ahogy Gazda mesélte, a legutóbb nagyon kevesen voltak a bárban, senkinek nem volt igazán dolga, úgyhogy az alkalmazottak csak nézték az 1-2 vendéget, ahogy iszogatnak, így Gazda is. A főnökasszonya egyszercsak utasítja Gazdát, ,,ne állj ott!". Hogy miért, az nem derült ki.
Az is elő szokott fordulni, hogy az idő múlása és x mennyiségű folyadék bevitele azt eredményezi, hogy el kell vonulni a mellékhelyiségbe. Gazda vonulna, de be sem ér, a főnökasszony már a nyakában liheg, és visszaküldi dolgozni. A múlt héten ugyanennek a mellékhelyiségnek az ajtaján a következő szöveg állt az ott dolgozóknak címezve:"Legyetek szívesek, ne a szalvétát használjátok vécépapír gyanánt, mert drága! Ha nincs papír, nézzétek meg a tárolóban, és ha ott sem találtok, szóljatok a menedzsernek, ő kimegy, és vesz. Ne feledjétek, a szalvéta drága!" Elképzelem, ahogy a munkásember bemegy a haszonleső menedzserhez hajnali kettőkor (ami ugye egy bárban természetes munkaidő), hogy nincs papír, és most azonnal hozzál, mert itt helyben összecsinálom magam!...
A már említett türelem, ami Gazda alaptermészete, az említett alkalmakkor teljesen elvész, így ha nem is szól vissza, az arcán látszik, hogy hova kívánja a bagázst.
Mára behívatták beszélgetni. Azt mondták neki, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, kereshet magának másik munkát. Hogy miért? Mert nem mosolyog. Ugyanis az emberek szórakozni járnak oda, nem azért, hogy az ő savanyú képét nézzék, így ultimátumot kapott. Megnézik, hogy most szombaton milyen képpel csinálja, és ha pofákat vág, mehet másik állást keresni.
Több kérdés is felmerül. Megéri-e Gazdának szekíroztatni magát heti egy esti munkáért minimálbéren? Hunyászkodjon meg, vagy legyen benne annyi emberi tartás, hogy felmond? Ez esetben csak az a bökkenő, hogy ha felmond, nem a munkaadóit bünteti, hanem önmagát, mert fennáll a veszélye, hogy nem talál másik munkát - pláne úgy, hogy hamarosan ismét hazalátogat három hétre.
Várom a tanácsokat! Jelige: ,,minden megoldás érdekel".

Nem voltam, de vagyok, és leszek!

Üdvözlök Mindenkit ezen a meleg, igencsak nyárra hajazó napon!
Nem írtam, mert nem tudtam írni. Gondok voltak a Nettel, meg Gazda sem ért rám, hogy meghallgassa a történeteket és gondolatokat. Viszont mostantól minden megváltozik, mert vége az iskolának (illetve még egy spanyol vizsga vár rá - uno examen spanyolosz, ezt jó, ha tudod) aztán kitör a vakáció!!
Be van egyébként tojva, mert július elején ki fog derülni, hogy volt-e olyan jó a beadott szakdolgozata, hogy diplomát adjanak érte. Majd írok a fejleményekről.
Lássuk, mi történt azóta, mióta utoljára írtam Nektek!
Újabb taggal bővült Szputa olvasói klubja, illetve csak fog, ha elkezdi a jövevény az iskolát, de ahogy repül az idő, hipp-hopp, és már olvasni fogod. Szóval Isten hozta közöttünk Kittit!
Gazda szomszédasszony/szomszédnéni minőségben átlátogatott pár házzal arrébb a már pár hónapja bejelentett új olvasómhoz, aki már az ötödik havát tapossa. Gazda meg lett dicsérve, mert minden pánik és stressz nélkül fogta a gyerkőcöt, úgyhogy jó vagy, Gazda! (Meg a gyerkőc is, hogy tűrte, de ez csak az én szerény véleményem).
Bee kérdésére válaszolva, de Gazda elmesélte, hogy telt a születésnapja a drága Emberrel. Meghitten és romantikusan. Kapott lila orchideákat, tudott is vele dicsekedni hazafelé a vonaton az irigyeknek, hogy a lovagjától kapta. Megtekintették Nagymagyarország közepét, rakok fel pár képet, hamár látom az érdeklődést a tárgyban.(Lábjegyzet: A malom mellett álló alak nem szobor, hanem maga a drága Ember.)
Két nap múlva egyébként a drága Ember lesz egy évvel öregebb, de erről nem árulhatok el semmit, mert kötelességtudatból rendszeresen olvassa a blogot. Bee-nek még annyit, hogy köszi, hogy reklámozod a hírlevelet az új bejegyzésről, nem nagyon tolonganak érte. Ki érti...
 
 
Muszáj aktuálisnak lennem, mert ha nem vagyok az, akkor úgy tűnne, mintha nem lennék tájékozott, úgyhogy írok pár szót Fekete Pákó elveréséről. Annak, aki nem hallott róla, röviden vázolnám, hogy Fekete Pákó a bíróságról kifelé jövet kapott egy tockost a képébe egy tartozás miatt. Légbőlkapottan, bizonyítás nélkül ráfogta egy Tomcat álnéven futó újságíróra. Se bizonyítékot se látleletet nem tudott felmutatni, holott kórházba is ment a sérülése miatt. Mint kiderült, Pákó egy régi ügy miatt tartozik Tomcatnek, aki miután Pákó a határidő napjáig sem fizette be a tartozást, elment az otthonukra, hogy megbeszéljék a dolgot. Pákó legközelebb az ügyvédje jelenlétében azt mondta Tomcatnek, hogy amennyiben eláll a tartozás behajtásától, nem jelenti fel magánlaksértés miatt. Itt kellett rájönnöm, hogy Pákó sokkal értelmesebb, mint amennyit mutat magából. Egy egyszerű látogatást felhasználni magánlaksértés vádjára nem vall hülye emberre! Bár, ki tudja ki volt az értelmi szerző... Na mindegy, ezt a Tomcatet 72 órás őrizetbe vették bizonyítékok nélkül, mert valaki ott fenn eldöntötte, hogy így kell lennie. Ja, az más. Bizonyítékok nélkül, a sértett (Pákó) mint egyetlen tanú igazolta, hogy Tomcat megütötte. Az biztosan kiderült a dologból, hogy a rasszizmus olyan szinten sincs Magyarországon, hogy kételkedjenek a sötét(bőrű) szavában. Hogy ez jó, vagy rossz, mindenki döntse el!

Az itthonlét tartalmából

Csőrtök!
Gazdám visszament az egyre kevésbé ködös Albionba, de hagyott nekem élményeket, amiket megírhatok Nektek.
Jó, hogy itthon volt, de be kell valljam, van bennem némi tüske, már ami a féltékenységet illeti. Ugyanis van itt egy nyúl. Fehér, nagyfülű és ugrálva közlekedik. Két lábra áll, kezet nyalogat, egyszóval pitizik, amit én ha akarnék sem tudnék, így eleve hátrányos helyzetből indulok. Ki nem állhatom, ha Gazda simogatni próbál, de ez a vakarék imádja, ha simogatod, és persze Gazdának sem kell több!
Engem sem felejtett el, de hamar belátta, hogy simogatással és kedveskedéssel nálam ugyan nem tud bevágódni, úgyhogy előjött azzal, hogy játszik velem. Én belementem, legyen egy jó napja. Amikor viszont hozta a gépét, hogy majd felveszi, akkor azért alábbhagyott a lelkesedésem, úgyhogy nem tűrtem olyan sokáig, mint egyébként. Nem szeretném, ha kiteregetné a privát elmebajaimat.
A videó itt megtekinthető:
Néztük a királyi esküvőt. Halkan jegyzem meg, Gazda egyből lázba jött. Valahol igaza van. Mintha filmet néztünk volna. Szerintem minden földi halandó leány ilyet képzel el. Harsonaszó, sok-sok ember, aki mind azt ünnepli, hogy megházasodtál. Nekünk, Gazdával - nők lévén - különösképpen a ruha tetszett, bár nehéz eldönteni, hogy a menyasszony nélkül is olyan jól nézne-e ki, mint a menyasszonnyal. A szertartás közben Vilmos és Kate néha összesúgott valamit, s mint kiderült, az angol lapok készültek erre, mert szájról olvasó embereket hívtak, hogy megtudják, mit súgott egymásnak a pár. Az ötlet jó, ugyanakkor pofátlanság, hogy ennyi privát szférát sem engednek meg. Én, mint madár, nagyra értékelem azon privát szférámat, hogy elcsicsergek, és senki nem érti, amit mondok - ugyanakkor néha hátrányokba is ütközöm emiatt.
Ha Anglia szerte (is?) ismert és elismert lennék, valószínűleg így nézne ki az esküvői meghívónk:

Gazda megjárta Szarvas városát, látta a régi Magyarország közepét, étteremben is voltak, és megkapta élete első virágát az Embertől (kifogott hal, de most járt neki a csali) fagyizott, úgyhogy igazán jó napot tudhat magáénak. Gazda budapesti túrát járt végig az Emberrel, és meglepődve konstatálták, hogy a Városligeti sörsátorban a bableves 400, a bean soup 680 forint. Hát igen, a fordítás nem olcsó mulatság...
Ennyit mára, majd jelkezem!
Csőr

Köszöntés

Üdv!
A cím elárulja, hogy ünnepelünk, és nem mást, mint az én Gazdámat! Isten éltessen Gazda! Legyen remek a hangulatod, hisz ma van a szülinapod! (Alma együttes után szabadon).
Míg át nem jön hozzám egy személyes köszöntésre, addig itt van neki egy kis képecske, amiről tudomást is fog szerezni a Szputa-hírlevélből. Ugye Te is kapod?!

Kellemes Húsvétot!

Csőr!
Most nincs sok időm, kihasználok minden percet, amíg Gazda itthon van, de a jólneveltség jegyében nem akartam kihagyni, hogy kellemes ünnepeket kívánjak Nektek.
Találtam olyan lapot, amin madárkollégák vannak, ezt tökéletesnek tartottam:


"No place like London"

Csőrtök!
Jót tett a blognak a tavasz! A 20 kulcsszóból, ami alapján a blogomra találtak a népek, 19 a ,,tavasz" vagy bármely tavasszal kapcsolatos összetétel. 897 látogatót hozott nekem a tavasz és Gazda képei az elmúlt hónapban. Köszönöm Nektek, remélem, páran még visszalátogattok majd, tavasz ide vagy oda.
Most írok egy kicsit Gazdáról, úgy érzem, ritkán említem ahhoz képest, hogy fiókakorom óta ő az első emberszabású, akiben megbízom.
Londonban járt pénteken. Az Emböre tágítani akarta intellektuális látókörét egy szeminárium keretében, s persze Gazda nem hagyta ki az alkalmat, hogy meglátogassa az angol fővárost.
Küldött képeket, be kell valljam, tényleg szépek. Gyalogláb volt, ami Londonhoz képest nem egy hatékony közlekedési mód, így nem volt ideje mindenre, de az alapokat látta. Big Ben és a Parlament, a Buckingham palota és a Szent James park lett kipipálva. Jó időt fogtak ki, a tavasz már Londonban is bontogatja virágait, úgyhogy mondhatni művészi képeket sikerült összehoznia, de ragaszkodott hozzá, hogy a "művészieket" lássam el jelzéssel, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. Megtehette volna, hogy el sem küldi az említett képeket, és így nem is tudok a létezésükről, de sebaj, megoldottam. Ne kérdezzétek, miért ezzel a névvel jeleztem a képeket, nem tudom megmondani... madárból valék.
Szép dolgokat mesélt a városról és arról, amit látott, olyan jelzőket használt, mint ,,lélegzetelállító" és ,,leírhatatlan". Hát ezek alapján a semmitmondó információk alapján tényleg leírhatatlan, hogy milyen volt... Egyébként a képeket nézve, lehet benne valami. Jó Gazdához híven a madártársakat sem hagyta lencsevég nélkül, úgyhogy abból is küldött nekem. Az a kis fekete a "coot" magyarul vízityúk. Nézzétek a lábát, a testéhez képest nem semmi! Két faj neve kérdéses számomra, az egyik az alvó fehér szépség, a másik pedig a barna kacsa-szerű képződmény. Ha valaki tudja a hivatalos elnevezésüket, örömmel veszem! Külön kiemelném a galambot a fán, ami ritka látvány egy ilyen betonhoz szokott madárnál.
Na, nem csicsergek tovább, ím, itt vannak a képek... kár, hogy nem lehet tetszikelni őket, tényleg szépek...
Befejezésként itt van egy részlet egy dalból, amit Gazda küldött:
"London oly sokszínű, hogy már mesés, Londonhoz minden álom túl kevés. Új utak, fényes tornyok, háztetők, és zászló mely száll, mint a madár". /Pocahontas/
Csőrözlek Titeket!