Tanulság

Csőrtök!

Tegnap ismét tanultam valamit, Gazdámmal szárnyöltve. Mindig (de mindig!) mentsétek el a blogba írt bejegyzéseket! Mint a Freeblogosok értesültek róla, az utóbbi két és fél hónap bejegyzéseit elnyelte az Éter, és Gazdám telefonos segítséggel sem tudta visszaállítani az elveszett írásokat, úgyhogy így jártunk. Ha valakinek van olyan ötlete, ami beválik, kérem, jelezze!

Meg is ragadom az alkalmat, hogy hivatalosan is felkérjem Gazdámat, vegye a fáradságot, és másolja ki egyenként mind 138 bejegyzést, nehogy ezek is elvesszenek!

A nagy nem-írásban el is felejtettem említeni, hogy Gazdám immáron hetedik hete dolgozó nőként is részt vesz az angol társadalmi életben. Egy hotelben tevékenykedik pincérnőként. Mivel annyira még nem áll a helyzet magaslatán, a reggeli műszakba szokták beosztani. Ilyenkor nincs más dolga, mint leültetni a vendéget, megérdeklődni, hogy teát, vagy kávét parancsol-e, illetve buggyantott, vagy tükörtojást óhajt. Miután a vendég elment, le kell takarítani az asztalt, és újra felhelyezni a szalvétát, és az evőeszközöket. Persze több munkatársnak is van gumicsontja, amit Gazdával is rágat, éppen ezért figyelni kell, kivel van egy műszakban, és azok alapján alkalmazkodni. Van aki az asztal tisztaságára allergiás, van, aki a kifényesített étkészlettel elégedetlenkedik, és van, akinek Gazda porszívózásának végeredménye nem elégít ki. Ezektől eltekintve, igazán jó hely, legalábbis Gazda ezt meséli

Küldött is néhány képet, megmutatom Nektek:

Várom Gazdától a backstage képeket is, de türelem kell hozzá, mert ha rajtakapják, az kellemetlen. Egyébként a hotel 4 csillaggal rendelkezik, egy éjszaka ára is borsos, de ez engem, mint Gazda rokonát nem érint, mert ha meg szándékoznék szállni az egyik szobában 15% kedvezményt kapok. Jó nekem!

(A megszokottól eltérő betűtípusért elnézést, de nem engedi egyszerre befolyásolni a betűméretet, és a típust. Ejnye freeblog, csak nem én is felcsapok költöző madárnak, és blogspotos leszek?!)