Újra itt!

Csőrtök!

Örömmel jelentem, hogy én, Szputa, a Ti szárnyas hírnökötök ismét szövöm szövegem a Vh-ra! (Nem Világháború, Világháló).

Hosszú eltűnésem oka összetett. Gazda hazajött, így egymással voltunk elfoglalva, vagy ő egy mással; Mama elment, így kalitom rabja lettem; illetve Gazda Internettől való elzárása okozta a leállást.

A statisztikákon látom, hogy eltűnésem alatt is voltak, akik hűen látogatták az oldalt. Köszönöm, drága hű olvasók!

A rákeresett kulcsszavakat is figyelembe veszem a statisztika megtekintésekor, s mivel igyekszem törődni az idetévedt látogatókkal, íme néhány, ami kérdésként jelent meg némelyek szellemi háztartásában:

"Papagájos film". Paulie, ami először az eszembe jut. Megindító film a '90-es évekből. Egy elveszett nagy-sándor papagáj útját járja körbe a film, ahogy gazdáról gazdára száll, s végül megállapodik véglelges emberénél. Megható film, az én gombszemeimbe is könnyeket csalt. "Papagáj kolesz". Hm... vajon mire gondolt a szerző? "Papagáj képregény". Érdekes ötlet! A ,,papagáj névnapok" és ehhez hasonló szavakra (pl."nimfapapagáj nevek") többen is rákerestek, úgyhogy ismét válaszolok: teljesen mindegy, milyen nevet adsz a madaradnak, amíg jól bánsz vele! "Papagáj első napja".Na, ez egy érdekes téma! Nagyjából olyan, mint amikor Te kerülsz először új közösségbe, munkahelyre például. Nem tudod, mihez kezdj, tartasz a körülötted lévőktől, hogy hogy fogadnak be. Gyerek esetén rosszabb a madár helyzete, hiszen ők nem érzik át az új helyre való kerülés traumáját, így innen üzenem madártársaim védelmében, hogy legyetek türelmesek, és ne zargassatok minket az első napokban! Az "egy lábon áll a hullámos papagáj" két dolog ismertetőjele, az alvásé, illetve a pihenésé. A beteg papagáj két lábon áll, így nem kell attól tartani, hogy beteg lenne. Tapasztalat, higgyétek el elsőszárnyból.

Most vissza életem napjaihoz! Gazda hazalátogatott. Nem olyan számára a fogadtatás általam, amilyenre számít, nem úgy megy az, hogy itt hagy hónapokra, és máris kenyérre ken engem! Mindennek megvan a maga menete. Gazda erről a menetről nem hajlandó tudomást venni, így ahogy meglátja a felismerés szikráját a szememben, egyből benyúl a kalitba, amit én nem viselek könnyen. Várj, hogy én közeledjek, mégiscsak én vagyok az áldozat, akit itt hagytál! Miután alább adok az egomból, persze belemegyek a játékba, amit Gazda készséggel fogad.

Az ittlét második hetén Gazdáék nyaralni mentek Horvátországba, így már ő is gyarapítja azok sorát, akik megismerték a tengert. Szép dolgokat látott, vízesések, szigetek, városok, tengeri állatok, és teregetési szokások. (Ez utóbbit szándékomban áll még feszegetni a következő bejegyzések egyikében). Az itthonlét utolsó hete is gyorsan eltelt, mialatt sokat tartózkodott Mama és személyem társaságában, amit igen nagyra értékeltem, így a vége felé már csaknem ugyanolyan puszipajtások voltunk, mint régen.

Megint visszament a ködös Albionba, az őszbe bele, viszont jó hír is van a felhők alatt, hiszen a drága Emberrel karöltve kiszabadultak az odúból egy kis lakba, ami kettőjüké. Újabb lépés a nagybetűs életbe!

Részemről jól vagyok, Mama itt hagyott egyedül pár napra. Az egyedüllét sokak álma, lehet tombolni, csak a nagyi meg ne tudja. Viszont Mama számító, bezárta a kalitomat, nehogy a szobanövények hűlt helyét találja, mire hazajön. És milyen igaza volt, leettem volna mindent. Hm...

Na, ennyit a helyzetről, majd még jelkezek.

Magyarország, 19 óra után valamivel...nem látom, messze van az óra.