Friday 25 November 2011

"No place like London"

Csőrtök!
Jót tett a blognak a tavasz! A 20 kulcsszóból, ami alapján a blogomra találtak a népek, 19 a ,,tavasz" vagy bármely tavasszal kapcsolatos összetétel. 897 látogatót hozott nekem a tavasz és Gazda képei az elmúlt hónapban. Köszönöm Nektek, remélem, páran még visszalátogattok majd, tavasz ide vagy oda.
Most írok egy kicsit Gazdáról, úgy érzem, ritkán említem ahhoz képest, hogy fiókakorom óta ő az első emberszabású, akiben megbízom.
Londonban járt pénteken. Az Emböre tágítani akarta intellektuális látókörét egy szeminárium keretében, s persze Gazda nem hagyta ki az alkalmat, hogy meglátogassa az angol fővárost.
Küldött képeket, be kell valljam, tényleg szépek. Gyalogláb volt, ami Londonhoz képest nem egy hatékony közlekedési mód, így nem volt ideje mindenre, de az alapokat látta. Big Ben és a Parlament, a Buckingham palota és a Szent James park lett kipipálva. Jó időt fogtak ki, a tavasz már Londonban is bontogatja virágait, úgyhogy mondhatni művészi képeket sikerült összehoznia, de ragaszkodott hozzá, hogy a "művészieket" lássam el jelzéssel, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. Megtehette volna, hogy el sem küldi az említett képeket, és így nem is tudok a létezésükről, de sebaj, megoldottam. Ne kérdezzétek, miért ezzel a névvel jeleztem a képeket, nem tudom megmondani... madárból valék.
Szép dolgokat mesélt a városról és arról, amit látott, olyan jelzőket használt, mint ,,lélegzetelállító" és ,,leírhatatlan". Hát ezek alapján a semmitmondó információk alapján tényleg leírhatatlan, hogy milyen volt... Egyébként a képeket nézve, lehet benne valami. Jó Gazdához híven a madártársakat sem hagyta lencsevég nélkül, úgyhogy abból is küldött nekem. Az a kis fekete a "coot" magyarul vízityúk. Nézzétek a lábát, a testéhez képest nem semmi! Két faj neve kérdéses számomra, az egyik az alvó fehér szépség, a másik pedig a barna kacsa-szerű képződmény. Ha valaki tudja a hivatalos elnevezésüket, örömmel veszem! Külön kiemelném a galambot a fán, ami ritka látvány egy ilyen betonhoz szokott madárnál.
Na, nem csicsergek tovább, ím, itt vannak a képek... kár, hogy nem lehet tetszikelni őket, tényleg szépek...
Befejezésként itt van egy részlet egy dalból, amit Gazda küldött:
"London oly sokszínű, hogy már mesés, Londonhoz minden álom túl kevés. Új utak, fényes tornyok, háztetők, és zászló mely száll, mint a madár". /Pocahontas/
Csőrözlek Titeket!










No comments:

Post a Comment