Gazda új betegsége

Csőrtök!

Gazda elsírta nekem a munkahelyén összeszedett búját-baját, és mint amatőr szakorvos, diagnosztizáltam a problémát. Gazda mobbingban szenved, ami nem más, mint a munkahelyi pszichoterror. Idézek, hogy Ti is megértségek! A "lelkititkaink" oldala szerint a mobbing a következő: "olyan konfliktus sorozatot jelent, mely folyamatban egyes munkatársakat gyakori támadások, bírálatok, piszkálódás ér kollégái, és/vagy vezetői részéről. Pszichoterrorról szoros értelemben akkor beszélünk, ha a támadásnak kitett személy legalább féléven keresztül és hetente minimum egyszer kénytelen elszenvedni kollégái, illetve főnökei felé irányuló bántó magatartását".

A diagnózist Gazda már régen tartó panaszai alapján állítottam fel. Mielőtt hazajött volna tavaszi szabadságra a konyhán dolgozott, pohárgyűjtői munkakörén belül mosta a poharakat, majd kipakolta őket a bárba. Míg szabadságon volt, felvettek helyette 2 (azaz kettő!) embert, hogy végezze a munkát, amit tőle egyedül vártak el. Mire visszajött, kezébe nyomták a kosarat, hogy gyűjtse a poharakat. Ő gyűjti. Manőverezik a részegen táncolók között, ami olykor meghaladja az ő birkatürelmét is. Több fajta részeg táncos van. Van, aki direkt húzza azzal, hogy nem engedi át a poharakkal, van az, aki poénkodik vele, hogy ,,táncolj bébi!" és van a harmadik, aki levegőnek nézi. Ez a legrosszabb típus, aki semmibe vesz, de annyira, hogy akár neked is megy, mert te csak egy kis betanított munkás vagy. A poharak gyűjtésén túl, vannak kiegészítő feladatok, mint a törött pohár felszedése. Gazda józan paraszti ésszel lapáttal és söprűvel közelíti meg a ripityára tört poharat, de a főnökség a főnökségi eszével: nem használunk lapátot és söprűt, mert az nem mutat jól az elit bulizók között, takarítsd fel konyhai papírtörlővel! Gazda ilyenkor kérdően néz, hogy mégis mi az elképzelés, mire a válasz: oldd meg!

Ahogy Gazda mesélte, a legutóbb nagyon kevesen voltak a bárban, senkinek nem volt igazán dolga, úgyhogy az alkalmazottak csak nézték az 1-2 vendéget, ahogy iszogatnak, így Gazda is. A főnökasszonya egyszercsak utasítja Gazdát, ,,ne állj ott!". Hogy miért, az nem derült ki.

Az is elő szokott fordulni, hogy az idő múlása és x mennyiségű folyadék bevitele azt eredményezi, hogy el kell vonulni a mellékhelyiségbe. Gazda vonulna, de be sem ér, a főnökasszony már a nyakában liheg, és visszaküldi dolgozni. A múlt héten ugyanennek a mellékhelyiségnek az ajtaján a következő szöveg állt az ott dolgozóknak címezve:"Legyetek szívesek, ne a szalvétát használjátok vécépapír gyanánt, mert drága! Ha nincs papír, nézzétek meg a tárolóban, és ha ott sem találtok, szóljatok a menedzsernek, ő kimegy, és vesz. Ne feledjétek, a szalvéta drága!" Elképzelem, ahogy a munkásember bemegy a haszonleső menedzserhez hajnali kettőkor (ami ugye egy bárban természetes munkaidő), hogy nincs papír, és most azonnal hozzál, mert itt helyben összecsinálom magam!...

A már említett türelem, ami Gazda alaptermészete, az említett alkalmakkor teljesen elvész, így ha nem is szól vissza, az arcán látszik, hogy hova kívánja a bagázst.

Mára behívatták beszélgetni. Azt mondták neki, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, kereshet magának másik munkát. Hogy miért? Mert nem mosolyog. Ugyanis az emberek szórakozni járnak oda, nem azért, hogy az ő savanyú képét nézzék, így ultimátumot kapott. Megnézik, hogy most szombaton milyen képpel csinálja, és ha pofákat vág, mehet másik állást keresni.

Több kérdés is felmerül. Megéri-e Gazdának szekíroztatni magát heti egy esti munkáért minimálbéren? Hunyászkodjon meg, vagy legyen benne annyi emberi tartás, hogy felmond? Ez esetben csak az a bökkenő, hogy ha felmond, nem a munkaadóit bünteti, hanem önmagát, mert fennáll a veszélye, hogy nem talál másik munkát - pláne úgy, hogy hamarosan ismét hazalátogat három hétre.

Várom a tanácsokat! Jelige: ,,minden megoldás érdekel".