Gyász

Kedves Olvasók!

Mély szomorúsággal jelentem be, hogy Azi (született Azul, 2013 januárjában) 2013 november 24-én tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket.

Tudom, hetekkel ezelőtt meg kellett volna írnom, de képtelen voltam hozzákezdeni. Máig összeszorul a szívem, ha arra gondolok, mit, vagy inkább kit vesztettünk el.

Azi különleges kismadár volt. Tényleg nem láttam még Hozzá foghatót. Elvei voltak, melyeket naponta gyakorolt. Egyik volt közülük az ,,oszd meg és uralkodj". Ez általában azt jelentette, hogy mi osszuk meg vele az ételt/innivalót/bármit és Ő majd uralkodik felette és felettünk. De tehette is, mert hagytuk. Elkényeztetett "gyerek" volt, szinte mindent szabad volt neki. Mindenre kíváncsi volt, mindent tudni akart. Bármit csinált, annak oka volt. Még ha nem is értettük. Például este, lefekvéskor mindig ugrás a hintára, mert aludni csak azon lehet. Hogy a rúd miért nem jó? Ki tudja. Bizonyos dolgokra megmagyarázhatatlanul rá volt gerjedve. Az egyik ilyen a zöld pohár, amit ha meglátott, mindent elfelejtett, irány a zöld pohár. Ha van benne folyadék, ha nem, olyan jó belebújni, és kitolatni! A legjobb viszont, ha van benne folyadék! Akár egy csepp is, mert abban már jót lehet fürdeni! De ami mindent überel, együtt fürdeni Padréval vagy Gazdival. A vállukon állni a zuhany alatt, és néha megmártózni a meleg vízsugárban.

Két íróasztal van a szobában egymás mellett. Ha a bal oldali asztalnál ült valaki, annak Azi az alkarjára repült, a jobb oldali asztalnál ülőnél pedig a vállra. A jobb oldali asztalnál az alkar szóba sem jött, ott csak a váll volt a jó. Meg a számítógép billentyűzete. Az alsó három nyilacska csak akkor volt jó helyen, ha ki volt rántva a helyéről, és az asztal különböző részein van elhelyezve. Imádta a zoknis lábakat csipkedni, ha fáj az embernek, ha nem. De ahol igazán kellett, ott tényleg vigyázott. Imádta az arcomat csipkedni. A legjobb rész a szem körüli, mert az a legvékonyabb. A szempilla is isteni csemege, de a szemembe soha nem csípett, pedig számtalan alkalommal megtehette volna. Tudta, hogy azt nem szabad.

A csőr nem csak csipkedésre jó, hanem fütyülésre is! Ugyan nem sikerült tökélyre fejlesztenünk, a Nevem: Senki klasszikus zenéjétől mindig a maga kis extázisába került, és örömmel fütyülte utánunk - már ahogy sikerült. 

Alapvetően nagyon bátor volt, az egyetlen dolog amitől félt, az élénk színek voltak. Mikor makacsul ment a karnisra, csak úgy tudtuk megakadályozni, hogy ott garázdálkodjon, hogy egy élénk színű papírt ragasztottunk a karnisra. Fél napig csak azt szuggerálta, s azon tűnődött, hogyan került oda.

Sosem fogom megfejteni, Padre bizonyos mozdulatára miért adott édes csipogó hangot, és ha én csináltam ugyanezt, sosem tette. Nagyon tudott neki örülni, ha Padre hazajött a munkából. Ahogy meghallotta, hogy csukódik az ajtó, mint az őrült, repült, és várta, hogy bejöjjön a szobába.

Annyi mindent tanított nekünk Azul, hogy észre sem vettük. Élete utolsó percéig. Mikor kettesben voltunk itthon, nem lehetett lerázni, mindenhova jött velem, de amint Padre megérkezett, én le voltam tojva. Illetve még az sem, annyira nem törődött velem, csak vele/rajta akart lenni.

Ám élete utolsó óráiban hiába volt itthon Padre, csak rajtam akart lenni, nem akart kiengedni a szobából.

Sosem gondoltam volna, hogy egy pici madár ennyire tud szeretni. Mert ez szeretet volt, nem csak ragaszkodás. Mindig azt hittem, hogy Padrét jobban szereti, mint engem, de rá kellett jönnöm, hogy a szeretetnek nincsenek fokozatai, csak van. Azi nem szerette Padrét jobban azért, mert szeretett a vállán lenni. Mindkettőnket szeretett úgy igazán, ahogy nem is hinné az ember. Sokan lenézzük az állatokat hiszen ,,csak egy állat" de Azival egy családtagot vesztettünk el. Úgy össze volt nőve velünk, hogy állítom, hogy Isten nekünk teremtette. És ő is vette el. Csak azzal tudom magyarázni, hogy megirigyelte, hogy milyen kis tünemény vár minket itthon, ezért magához szólította. Megérteni meg tudom, elfogadni nehezen.

Azikám! Lesz még papagájunk az életben - hiszen ismersz - de soha nem fogunk elfelejteni. Remélem, hogy sikerült rövid kis életed boldoggá tennünk. Te mindenképpen azzá tetted a miénket!

Nagyon hiányzol.

Padre és Gazdi

S beköszönté a november!

Csőrtök kedves Olvasók!

Rég nem voltam. Gondolom, akik rendszeresen járnak erre, már a tíz körmüket lerágták, hogy mi van velem ezután a hányós hercehurca után. Örömmel (s büszkén) jelentem, hogy továbbra is határozott életjeleket mutatok, sőt, az eset óta nem hánytam! A székletmintákat Gazdiék lelkesen gyűjtögették, s ma hívta Gazdit Stephanie doktornő, hogy mindent rendben talált, úgyhogy jó tőlem! 
Teszek is fel egy képet, hogy láthassátok hamvas, vedlés utáni mosolygós orczámat. 

Sok dolog történt egyébként, pl. Gazdi járt egy segédtanár kurzusra, ahonnan két hónap után kipenderítették, mert nincs angol érettségije. Csak angol diplomája, de ez a tanárát nem igazán hatotta meg, úgyhogy "fel is út, le is út!" - mondta. 
Gazdi nem csüggedt sokáig, itt volt az apukája, akiben egyből megtaláltam a szimpátiát, amit keresni szoktam. Nagy a hangsúly az egyes szám első személyen, mert rajta nem éreztem hasonlót, inkább csak hagyta magát, meg hát imponálni kell rég nem látott csemetéjének. 

Tanítunk angolt is. Illetve Gazdi, én csak segédtanár vagyok. Hegyezem a ceruzát, lapozok a könyvben, nehezéket nyomok rá, hogy ne akarjon magától becsukódni a könyv és szórakoztatom a szenvedő diákokat. Bizony ám, diákok, kettő is van! Az egyik ritkán jön, a másik heti kétszer, de Gazdi úgy tűnik, nem fedezi fel segítő szándékaimat, úgyhogy mostanában csak a kalit rácsai mögül vagyok részese az órának.
Apropó óra! Bedöglött a nappaliban a falióra, s Gazdi le is csapott az alkalomra, hogy olyan órát vegyen, amit mindig is akart! (S ami odahaza is volt neki, csak az idő múlása megkoptatta hangzását.)
Egy éneklő, madaras óra!

Angol erdei, illetve kerti madarak hangja van rajta. Annyit tudok kapásból, hogy délben a kakukk szól, a többiről fogalmam sincs. De jól elvagyok velük, néha válaszolok, majd mondják, hogy ,,egy óra múlva újra jövünk!" Korrekt egyébként, mert reggel 6-kor van az első ének. Ha valóban hozzánk igazodna, már hajnali 3-kor dalolna. Jó, a ,,hozzánk" én is érzem, hogy túlzás volt, mert engem már háziasítottak, én addig alszom, míg fel nem ébresztenek, ha kell, 9-ig is elvagyok. 

Gazdi már kezd bezsongatni, hogy miféle események lesznek a közeljövőben. Lesz olyan, hogy mikulás. A mikulás az egy pocakos, szakállas idős ember. Egy bácsi, aki december 6-án hajnalban hoz finomságokat, ha jó voltál. Gazdi szerint ha jó leszek, én is fogok kapni valamit! Úgyhogy nagyon be vagyok sózva, most már csak ötször kell rám szólni, hogy ne legeljem a paradicsom levelét, nem tízszer. (Mondjuk a hatodiknál már be is zár...) 
Úgyhogy hajrá mikulás, jó leszek, gyere hozzám is!

Deszkázom

Csőrtök,

A kép nem illusztráció, valóban így suhantam a gördeszkán!

Gazdi nyáron hozta, a kisebbik húgától kapta kölcsön direkt nekem. Hát, nem tudom, visszaadom-e! Az elején nem igazán érdekelt, de Gazdiék ráapplikálták a szeretett cipőfűzőmet, és rájöttem, hogy mit is akarnak tőlem! Ráálltam, és hopp, már mentem is. Azóta fejlesztettük, körbe-körbe haladunk így a szobában, nagyon élvezem!
Itt egy videó is, hogy átérezzétek!
Csőr
Katt a látványért:

http://www.youtube.com/watch?v=4JbwnrjJ4-g

Gyógyulok...asszem'

Csőrtök,

Örömmel jelentem, hogy továbbra is az élők számát gyarapítom, és a múlt heti incidens óta nem hagyta el hányás ajkaimat.

Ez az állapot Gazdi állítása szerint annak a tortúrának köszönhető, amit minden reggel és este végig kell szenvednem. Egy antibiotikum, és egy másik gyógyszer. Gazdi szerint jó illatuk van, "repül a, repül a..." meg mit tudom én, de nem is érdekel, én repüljek! 
A doki 24 órán belül felállította a diagnózist, élesztőgombás fertőzésem van, és egy bakteriális, ezekre gyógyír a két folyékony szirup-szerű valami.

Nagyobbak kanálban kapják az orvosságot, én terrorban. Megfognak, és injekciós alkalmatosságba szívják az orvosságot, és igyekeznek minél többet bejuttatni összeszorított csőrzetembe.

A felszerelés

Első alkalommal, mikor még nem tudtam, mire számítsak, hagytam, de mikor kiderült, hogy milyen ízű és állagú cuccot kapok, azóta Isten látja lelkem, a seggemet is összeszorítom, nehogy bejusson valami!
Gazdi azzal biztat, hogy már csak kétszer kell átesnem ezen a borzalmon, de nekem ez is sok!

Teljes nyugalomban leledzem, mikor nyílik a kalit ajtaja. Már bizalmatlan vagyok, és amikor nyúlnak be, hogy megfogjanak, akkor tudom, hogy itt semmi jó nem fog történni.

Először kapok egy lazának tűnő, de erős szorítást...

Itt úgy érzem magam, mint a Wordpress fotósok fotótémái. Ne fotózzá', segíts a szenvedőn!

Itt pedig küldik belém az anyagot...

A látszattal ellentétben nem, nem vagyok lelkes.

Egyébként nagyon komolyan meg van oldva, emberként kezelik az állatot, mert az én nevem is rajta van a gyógyszermatricán! Gazdié is, de letakartuk, mert szégyellős a lelkem. (De a cím ott van, ha bárki autogramot, vagy jobb híján tollgramot szeretne!)

Remélem, Gazdi nem csak azt mondja, amit hallani szeretnék, és tényleg már csak egy gyógyszerezés van! (Ja, mert miközben lelkesen gépelek, lecsaptak rám...)

Csőrözön!

Betegen :(

Csőrtök (vagy inkább mégsem, nehogy elkapjátok),

Beteg vagyok. Igen, asszem ilyen betegnek lenni. Bár, lehetne rosszabb is. Gondolom.
Úgy kezdődött, hogy múlt szerdán hányingerem volt, minden bajom, aztán ki is jött, aminek ki kellett jönnie. Ezzel le is tudtuk, bár Gazdi már akkor keltette a pánikot.
Ma reggel megint arra eszméltem, hogy itt helyben összerókázom magam, úgyhogy Gazdiból megint előhoztam az ,,aggódó szülőt".
Elment dolgozni, és közben időpontot intézett nekem az orvoshoz. 
Csabáék (Gazdi falujából valók) elvittek minket kocsival a rendelőbe. Mivel nem tudtam, mire számítsak, nem voltam betojva, pedig lehet, hogy kellett volna...

A rendelő

Gazdival betereltek minket egy szobába, ahol egy magas, gumis asztalra tettek kalitostul. Nem nagyon figyeltem, mit beszéltek a felnőttek, jól elvoltam.
Majd elvitték a kalitomat messze Gazditól. Nem vagyok szívbajos, ha nem vagyok vele, de azért megdobbant a szívem. Jófejeket találtam ott is, illedelmes madár módjára ujjra mentem, ahogy kell, jött is, hogy ,,ahh, how cute you are little Azul!" meg minden. Igyekeztem.
Megmértek, 46 gramm vagyok, úgyhogy jó tőlem!
Ezután viszont kőkeményen beindult az, amitől félnem kellett volna. Igazából annyira meglepődtem, hogy megmukkanni sem tudtam, pedig Gazdit felkészítették lelkileg, hogy hallhatja a segélykiáltásomat.
Egy csövet dugtak a csőrömbe, áá...nem értem, nem az a cél, hogy ne öklendezzek? Szerencsére hamar megvolt, de nem esett jól. Megnyomkodta a gyomromat, megnézte a hátsó fertályomat is. Elvileg mindent rendben talált. 
Negyed óra után visszakerültem Gazdihoz, már jó volt kiszabadulni, mert habár túléltem azért nem volt egy hajde élmény. Csabáékkal maradtam a váróban, míg Gazdit behívta az orvos. Csaba eközben megsúgta nekem, hogy Gazdi nagyon nehezen viselte míg vizsgáltak, már siratott, pedig azért annyira nem nagy a baj! Remélem.
Nem tudni, mitől hánytam, lehet bakteriális fertőzés, vírusos fertőzés, ilyen betegség, olyan betegség, de ha nem ezek, akkor máj vagy veseprobléma, amit vérvétellel és ultrahanggal tudnak kimutatni. Egyik jobban hangzik, mint a másik, de azért annyira rosszul nem érzem magam, csak nyilván kellemetlen. 
Viszont el kell mondjam, hogy jó kezekben éreztem magam, tök rendes Gazditól, hogy szánt rá időt és pénzt, hogy elvigyen orvoshoz, bizonyította rátermettségét, hogy felelőssége teljes tudatában van!
Az ellátás nagyon-nagyon jó volt, kedvesek voltak, próbálták oldani a helyzetet. Sőt, mondta a doki Gazdinak, hogy milyen jól viselkedtem, állítólag odáig voltak értem a nővérek! 
Azt azért nem mondom, hogy szeretnék visszamenni, de nem volt olyan vészes.
Holnap hívja a doki Gazdit az eredményekkel. Még jó, hogy Gazdi tolmács, és nem kér pénzt, hogy intézze az ügyemet, hát, csak kiérdemeltem egy kis protekciót ezalatt a nyolc hónap alatt, mióta megszelídítettük egymást.
Drukkoljatok kérlek, hogy ne legyen komoly bajom! (Már ha a továbbiakban is igényt tartotok rám...)

Papagájos relikviák - 2. rész

Csőrtök!

Ahogy ígértem, jövök Gazdi képeivel, melyeket hazamenetele alkalmával dokumentált nekem. 
Az első részben láthattátok a papagájos relikviákat, melyek itthon, Angliában vannak, a mostani, második részben pedig megmutatom, hogy miket tartogat Gazdi lányszobájában, otthon, Magyarországon.

Kezdjük a ,,dekoráció" kategóriával!

1. Papagájos képek, melyek egykor a falon helyezkedtek el, de azóta ugyebár felnőtt. (Elvileg...)

2. 1000 darabos papagájos puzzle, ami továbbra is a falon foglal helyet. Az egész család munkája benne volt, mivel a papagájokat kirakni hagyján, a háttér volt az igazi kihívás!

3. Itt csak két papagájos képeslap található, de mindenképpen dekorációs célzattal!

4. Papagájos egérpad felső része. Úgy szerezte, hogy a középiskolájában volt ez az egérpad, és a felső, igazából mintás réteget valaki leszedte róla, és csak kallódott. Gazdi bátor volt, és megkérdezte a számítástechnika tanárt, hogy nem vihetné-e haza. Hát így lett. 

5. Ismét egy papagájos puzzle, de ez kicsi. A különlegessége, hogy 3D jelleget képez.

6. Két kis műanyag papagáj. Igazából mindkettőnek rózsaszín a csőre, de Gazdi az egyiket kékre festette, hogy jobban hasonlítsanak élete első madaraihoz. (Majd róluk is írok.)

7. Térbeli puzzle, gömb alakú.

8. Papagájos tányér. Valójában szalvéta, ami ügyesen be van applikálva egy átlátszó tányér alá.

9. Papagájos képeslapok ugyanabból a szériából a szekrényre lógatva.

10. Kishúg által készített papagájos homok-kép. Mert aki kicsit is ismeri Gazdit, tudja, minek örül!

11. Szintén kishúg által készített rajz. Papagáj ez, higgyétek el!

Térjünk át a használati tárgyakra!

12. Egy régi gyorséttermes plüss. Persze nem ment olyan egyszerűen a dolog, ő krokodilt kapott, a nagyobb húg volt olyan rendes, hogy becserélte a papagájt a krokira.

13. Papagájos négyzetrácsos füzet. Ez is ajándék, már iskolái elvégzése után kapta, úgyhogy még üres, de ahogy Gazdi filozófiája mondja: ,,valamire csak jó lesz!"

14. Fából vaskarikát, vagy papagájt, szintén ajándék. Mint a képen látszik, hajlamos szétesni, úgyhogy Gazdi nem is fejezte be a tervezett festést. Talán majd egyszer.

15. Újabb ajándék, kézzel készített tolltartó, melyben nem papagájtollat kell tartani! 

16. Csíptetős mappa. (Figyelem, a kép termékelhelyezést tartalmaz!)

17. Régi, Nokia 3310-es telefon. Három havi zsebpénze ment el borításra, de állítása szerint megérte.

18. Fiókos ékszertartó, szintén szalvétatechnikával, szintén ajándék.

Van pár könyve is!

19. Grün madár blogjának könyves kiadása, a Boros Lajos által írt Lali király papagája voltam. Odáig lett, mikor megtalálta a papagáj blogját, innen is lett az ötlet, hogy mi (illetve akkor még Szputa és Gazdi) írjanak blogot. Mi egy kicsit jobban bírjuk évszámtechnikailag...

20. A Búvár Zsebkönyvek sorozat Díszmadarak kiadványa. Az egyik mamájának megvolt régebben, de kapcsolatmegszakítási okokból Gazdi nem látta többé, mígnem egy antikváriumban rábukkant, s márcsak nosztalgikus okokból is megvette.
Érdekesség, és egyfajta cuki, amit Gazdi mesélt magáról, hogy mennyire nem tudta hova tenni a ,,búvár zsebkönyvek" kifejezést. Azt mesélte, hogy amikor kisebb volt nagyon nagy divat volt a búvár zsebkönyvek sorozat, szinte nem volt olyan háztartás, ahol ne lett volna egy-két kötet. Ez a búvár dolog nagyon bekavart neki, akkoriban nem tudta, hogy a búvár a természetbúvárra utal, ezért is voltak többnyire ilyen témájúak a könyvek. Ezért ő a kis gyermeki eszével azt gondolta, hogy azért ilyen kis alapúak ezek a könyvek, hogy a búvárok le tudják vinni magukkal a víz alá. Állítása szerint minden jel erre mutatott, hiszen a könyv lapjai fényesek, nyilván azért, hogy ne ázzon el a víz alatt. A halas és tengeri élőlényes témával foglalkozó könyvekre akár igaz is lehetne, de azt a kérdés akkoriban nem tette fel magának Gazdi, hogy mi szüksége lehet egy búvárnak a víz alatt információra a díszmadarakról vagy az emlősökről.

21. Ismét egy könyv, 100 jó kérdés a papagájokról. Tényleg vannak köztük jók!

A végére kerül egy ,,egyéb" kategória, mert ezt se a díszítő elemhez, se a használati tárgyhoz nem tudtam tenni. Egyébként a Kinder figurák között foglal helyet, noha nem az.

22. Kis műanyag papagáj valamikor a 90-es évek végéről, egy jégkrémespohár aljában foglalt helyet, mint ajándék. 

Ennyi papagájos cucca van Gazdinak. Közben itthon, nálunk is gyűlik, úgyhogy lesz majd harmadik rész is!