Deszkázom

Csőrtök,

A kép nem illusztráció, valóban így suhantam a gördeszkán!

Gazdi nyáron hozta, a kisebbik húgától kapta kölcsön direkt nekem. Hát, nem tudom, visszaadom-e! Az elején nem igazán érdekelt, de Gazdiék ráapplikálták a szeretett cipőfűzőmet, és rájöttem, hogy mit is akarnak tőlem! Ráálltam, és hopp, már mentem is. Azóta fejlesztettük, körbe-körbe haladunk így a szobában, nagyon élvezem!
Itt egy videó is, hogy átérezzétek!
Csőr
Katt a látványért:

http://www.youtube.com/watch?v=4JbwnrjJ4-g

Gyógyulok...asszem'

Csőrtök,

Örömmel jelentem, hogy továbbra is az élők számát gyarapítom, és a múlt heti incidens óta nem hagyta el hányás ajkaimat.

Ez az állapot Gazdi állítása szerint annak a tortúrának köszönhető, amit minden reggel és este végig kell szenvednem. Egy antibiotikum, és egy másik gyógyszer. Gazdi szerint jó illatuk van, "repül a, repül a..." meg mit tudom én, de nem is érdekel, én repüljek! 
A doki 24 órán belül felállította a diagnózist, élesztőgombás fertőzésem van, és egy bakteriális, ezekre gyógyír a két folyékony szirup-szerű valami.

Nagyobbak kanálban kapják az orvosságot, én terrorban. Megfognak, és injekciós alkalmatosságba szívják az orvosságot, és igyekeznek minél többet bejuttatni összeszorított csőrzetembe.

A felszerelés

Első alkalommal, mikor még nem tudtam, mire számítsak, hagytam, de mikor kiderült, hogy milyen ízű és állagú cuccot kapok, azóta Isten látja lelkem, a seggemet is összeszorítom, nehogy bejusson valami!
Gazdi azzal biztat, hogy már csak kétszer kell átesnem ezen a borzalmon, de nekem ez is sok!

Teljes nyugalomban leledzem, mikor nyílik a kalit ajtaja. Már bizalmatlan vagyok, és amikor nyúlnak be, hogy megfogjanak, akkor tudom, hogy itt semmi jó nem fog történni.

Először kapok egy lazának tűnő, de erős szorítást...

Itt úgy érzem magam, mint a Wordpress fotósok fotótémái. Ne fotózzá', segíts a szenvedőn!

Itt pedig küldik belém az anyagot...

A látszattal ellentétben nem, nem vagyok lelkes.

Egyébként nagyon komolyan meg van oldva, emberként kezelik az állatot, mert az én nevem is rajta van a gyógyszermatricán! Gazdié is, de letakartuk, mert szégyellős a lelkem. (De a cím ott van, ha bárki autogramot, vagy jobb híján tollgramot szeretne!)

Remélem, Gazdi nem csak azt mondja, amit hallani szeretnék, és tényleg már csak egy gyógyszerezés van! (Ja, mert miközben lelkesen gépelek, lecsaptak rám...)

Csőrözön!

Betegen :(

Csőrtök (vagy inkább mégsem, nehogy elkapjátok),

Beteg vagyok. Igen, asszem ilyen betegnek lenni. Bár, lehetne rosszabb is. Gondolom.
Úgy kezdődött, hogy múlt szerdán hányingerem volt, minden bajom, aztán ki is jött, aminek ki kellett jönnie. Ezzel le is tudtuk, bár Gazdi már akkor keltette a pánikot.
Ma reggel megint arra eszméltem, hogy itt helyben összerókázom magam, úgyhogy Gazdiból megint előhoztam az ,,aggódó szülőt".
Elment dolgozni, és közben időpontot intézett nekem az orvoshoz. 
Csabáék (Gazdi falujából valók) elvittek minket kocsival a rendelőbe. Mivel nem tudtam, mire számítsak, nem voltam betojva, pedig lehet, hogy kellett volna...

A rendelő

Gazdival betereltek minket egy szobába, ahol egy magas, gumis asztalra tettek kalitostul. Nem nagyon figyeltem, mit beszéltek a felnőttek, jól elvoltam.
Majd elvitték a kalitomat messze Gazditól. Nem vagyok szívbajos, ha nem vagyok vele, de azért megdobbant a szívem. Jófejeket találtam ott is, illedelmes madár módjára ujjra mentem, ahogy kell, jött is, hogy ,,ahh, how cute you are little Azul!" meg minden. Igyekeztem.
Megmértek, 46 gramm vagyok, úgyhogy jó tőlem!
Ezután viszont kőkeményen beindult az, amitől félnem kellett volna. Igazából annyira meglepődtem, hogy megmukkanni sem tudtam, pedig Gazdit felkészítették lelkileg, hogy hallhatja a segélykiáltásomat.
Egy csövet dugtak a csőrömbe, áá...nem értem, nem az a cél, hogy ne öklendezzek? Szerencsére hamar megvolt, de nem esett jól. Megnyomkodta a gyomromat, megnézte a hátsó fertályomat is. Elvileg mindent rendben talált. 
Negyed óra után visszakerültem Gazdihoz, már jó volt kiszabadulni, mert habár túléltem azért nem volt egy hajde élmény. Csabáékkal maradtam a váróban, míg Gazdit behívta az orvos. Csaba eközben megsúgta nekem, hogy Gazdi nagyon nehezen viselte míg vizsgáltak, már siratott, pedig azért annyira nem nagy a baj! Remélem.
Nem tudni, mitől hánytam, lehet bakteriális fertőzés, vírusos fertőzés, ilyen betegség, olyan betegség, de ha nem ezek, akkor máj vagy veseprobléma, amit vérvétellel és ultrahanggal tudnak kimutatni. Egyik jobban hangzik, mint a másik, de azért annyira rosszul nem érzem magam, csak nyilván kellemetlen. 
Viszont el kell mondjam, hogy jó kezekben éreztem magam, tök rendes Gazditól, hogy szánt rá időt és pénzt, hogy elvigyen orvoshoz, bizonyította rátermettségét, hogy felelőssége teljes tudatában van!
Az ellátás nagyon-nagyon jó volt, kedvesek voltak, próbálták oldani a helyzetet. Sőt, mondta a doki Gazdinak, hogy milyen jól viselkedtem, állítólag odáig voltak értem a nővérek! 
Azt azért nem mondom, hogy szeretnék visszamenni, de nem volt olyan vészes.
Holnap hívja a doki Gazdit az eredményekkel. Még jó, hogy Gazdi tolmács, és nem kér pénzt, hogy intézze az ügyemet, hát, csak kiérdemeltem egy kis protekciót ezalatt a nyolc hónap alatt, mióta megszelídítettük egymást.
Drukkoljatok kérlek, hogy ne legyen komoly bajom! (Már ha a továbbiakban is igényt tartotok rám...)