Két dudás egy csárdában?

Csőrtök!
Itt Szputa. A társszerzőre való tekintettel az a legegyszerűbb, ha nem csak a tollazatomban, az irományaimban is felveszem a zöld színt. Társszerzőm, Azul írásait kékkel keressétek! Úgy döntöttem, elindítok/tunk egy rovatot, aminek írására nem is találhattam volna tollasabbat Azulnál! Sok keresés van az Interneten azzal kapcsolatban, hogy papagáj beszoktatása, papagáj első napja, mit ehet, mit nem, csíp-e. Azul saját szemszögéből írja majd, hogy mit él át egy madár, s Ti, emberszabásúak hogyan viszonyuljatok első napjainkhoz, heteinkhez, és az életünkhöz!

A mai téma.
Mama a szívbajt hozta rám, és ne legyél már ilyen, Mama, még viccből sem! Ezt Gazdával szárnyöltve kérem!
Azon gondolkozott, hogy Gazdának már van másik madara, velem mi legyen, ne legyek-e elajándékozva. És ne! Basszus! Ne! Gondolhatjátok, mit éreztem! Bírom Azult, de ha ezen múlik, hogy velem mi lesz, akkor... na mindegy, Gazdának meg kell oldania - gondoltam. S valószínűleg csinált is valamit az ügyemért - innen is köszi - mert Mama azt mondta, hogy csupán elmorfondírozott, nem kell komolyan venni, csak Gazda miatt gondolta, hogy két papagájt már nem tudna szeretni.
Innen jön hát a cím...Azul és én vagyunk a dudások, Gazda a csárda. És igen, megférünk benne, mert kis dudások vagyunk (bár a dudánk hangja néha nagyot szól) Gazda (illetve a szíve) egy hatalmas csárda, aki annyira szenvedélyesen mániás fajtánk irányában, hogy nem csak kettőnket, sokunkat be tudna fogadni! Úgyhogy Mama, ne gondolkozz ilyeneken, csak akkor tedd ki a sátorfámat, ha zavarlak! De nem zavarlak, megígérem! Nézd, milyen imádnivaló vagyok én is, olyan, mint Azul, csak más a színskálánk!

A tenyeréből eszik...

Betojok! A tenyeréből eszik...

Azul! Az Isten szerelmére, ne hagyd, hogy elcsábítson két szép barna szempár!
Szputa

Coming out

Csőrtök!
Hogy átment angolba a címadásom! Hát igen, le sem tagadhatnám, hogy Gazdám - kin már osztozom - a ködös Albion lakója immáron négy és fél éve. Szép kor.
Na, ahogy ígértem, jön a nagy fátyol lelibbentés, a coming out, avagy az új társszerző bemutatása!
Eldumáltam vele Skype-on, jófej, lesz egy idézetes rész, amiben körbelövöldözzük egymást, érdekes lesz! Ez lesz az első alkalom, hogy Gazdám, és pláne az új tag saját gondolatát osztja meg az én, személyes blogomon!
Naszóval, itt az újonc névjegye:

Bélyeggel, meg mindennel ellátott, úgyhogy mondhatni, hivatalos. (Kihangsúlyoznám a mondhatnit, de mindenképpen madár az egyed!)

Mint a mellékelt ábra mutatja, Azul névre hallgat, fiatal, hímnemű, s színe szerint kék példány - hogy hivatalosan fejezzem ki magam.

Skype-on egyeztettük egymást, kicsit félénk, de egyre magabiztosabb, csak ne nénizzen le, és jóban leszünk!

Olvassátok Azul első élményeit, melyet nekem jegyzett le. A fogalmazása és a stílusa még csiszolódni fog az idők folyamán. (Legalábbis nagyon remélem.)

"Tisztelt Szputa Mester!

Ugyan nem ismerem, sok jót hallottam Önről, s üzenetét is, miszerint amint tudok, jelentkezzek hogylétem, s Gazdánk hogyléte felől.

Pontosan egy hete érkeztem a támaszpontra, Gazdánk teljes meglepetésére. A helyzet váratlansága ellenére igen csinos kis lakot biztosított számomra. Gazda embere, a Padre először melegebb éghajlatra küldött, de már úgy érzem, kezdünk jóban lenni.

Gazda igyekszik mindig az én, és a saját kedvében is járni, de teljességgel tűrhető határokon belül. Éjszakámat a nappaliban, nappalomat a hálószobában töltöm, többnyire velük.

Gazda próbál a nagy könyv szerint eljárni velem kapcsolatban, de hamar belátta, hogy más a felfogásom a dolgokról, mint sokaknak. Valóban, az élelmet csak és kizárólag a kalit padlójáról fogyasztom, ezzel nagy fejtörést okozva a főemlősöknek, de igyekszem őseim életmódja szerint élni, s mivel ők sem készen kapták az élelmet, nekem is le kell mennem érte. 

Az első két nap nem volt könnyű, sok új arc, új hely, de örömmel jelentem: beépültem! 

Tisztelettel üdvözli,

Azul

ZULU 

21:13, Birmingham

Anglia"

Na, hát ez volna ő, Azul!

Két végén égetem a gyertyát, úgyhogy Gazdát is megkérdeztem róla:

,,Azul lett a neve, mert kék. Nem túl nagy még, de nagyon jófej. Vannak dolgai, pl. ha megmozdítom a kalitkát, rögtön nekiáll nyújtózkodni, és a kaját csak a földről fogadja el, dehát egyelőre hagyom a nyúlnak, hogy vigye a puskát, és leszórom neki a földre. A nagy könyv szerint a közeledés első fázisa, ha leeszi az ujjamról a magot, de mivel nála ez ennyire másképp működik, átugrottam ezt a pontot. Elkezdtem simogatni a lábát, és hagyta! Nagyon örülök neki, és hálás vagyok, hogy nem csíp meg. (Naná, hogy hálás lehetsz, nálam egy ilyennel bepróbálkozol, és a második csípésem már hullagyalázás!... - Szputa).

Szóval nagyon édes pofa, ő is személyiség, mint eddig Ferenc, Sárenc, és Szputa."

Befejezésül az én véleményem!
Kedves barátaim, tisztelt Olvasók... boldoggá tesz a tudat, hogy Gazdám is megtalálta új madarát, ahogy én, új gazdámat - még, ha mindketten bele is lettünk kényszerítve a helyzetbe. Ettől még a Gazda titulus változatlan! Örömmel tölt el, hogy a blogot ezentúl ketten szerkesztjük, majd kitaláljuk, hogy lehet megoldani, hogy mégis elkülönüljön valahogy.
Azul jófejnek tűnik, annyit tudok tanácsolni Bródy után szabadon, egy dalon belül megvan a teljes útravaló: ,,édes fiam, rejtsd jobban el nyugtalan érzéseid! Légy óvatos, ne láthassa át senki sem szándékaid!" továbbá ,,szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát" de majd megtapasztalod.
Mindezek ellenére: szeresd Gazdát, mert megérdemli! Ha így teszel (meg ha nem) ő akkor is szeretni fog Téged - ismerem.

Köszöntsük hát Azult!
Első megjelenéseit a cenzúra - azaz jómagam - mindenképpen fehérre meszeli, ha arra van szükség.

Jó hétvégét kíván:
Szputa

Breaking news!

Csőr!
Híreket kaptam, de még milyeneket!
Imáim (és szerintem Gazda imái is) meghallgattattak, ugyanis berepült az életébe egy madár. Az alany hozzám hasonló külső jegyeket hordoz, de ahogy ismerem a helyzetet, gyerek még, de semmi ok az aggodalomra!
Kész terveim vannak a gyerekkel, majd én megtanítom neki a blogírás művészetét! Sőt, ő lehetne az angliai tudósítom! Éljen!! Így legalább megnyugszik a lelkiismeretem, hogy távolságtartó vagyok Gazdával. És fura, egyáltalán nem vagyok féltékeny, sőt, örülök, hogy ahogy nekem lett egy Mamám, neki is lett egy madara. Így mindkettőnknek jó. De ne féljetek, ugyanúgy társak, és blogírók leszünk, csak kiegészülünk egy kezdővel. Ez minden szerkesztőségben előfordul, kell a vérfrissítés. 
Szóval üdvözlünk újonc a csapatban, majd dumálunk Skype-on, hogy ismerkedjünk, és bővebben is vázollak az Olvasóknak. 

A verseny ami nem nekem szól, de...

Csőrtök!
Innen-onnan látom, hogy Bloggerina, szavazz a legjobb női blogra, mert a nők is lehetnek jópofák, bölcsek, stb. Engem ugyan nem jelöltek, de gondoltam, megnéztem, hogy legalább a követelményeknek eleget teszek-e, hogy indulhassak.
A felhívás szerint:

1. ,,A nők más szemmel látják a világot".

Ezt nem tudhatom, mert madár vagyok, de mindenképpen nő, s tény, hogy másképpen látom a világot.

2. ,,A nők szavának, legyen az kimondott  vagy leírt gondolat, ereje van."

Kicsit azért feministának tűnik a dolog, de egye fene, belemegyek. Kimondott szavaim általában süket fülekre találnak, így legfeljebb a hangerőmet tudom szabályozni annak alapján, hogy éppen milyen problémával szembesülök. Például, ha Mama elfelejt letakarni, egészen konkrétan nekiállok rikácsolni, hogy ,,takarjál már le az Isten áldjon meg!" Ha alszik is felkeltem, nem fogok én takaratlanul aludni, hisz Ti sem takaró nélkül alszotok! Vagy ha Gazda megfog körmöt vágni, na akkor van igazán haddelhadd! Mostanában nem is teszi, úgyhogy hatok. De egyszer korrekt volt, ültem az ujján, és korrekt módon vágott le a lelógó körömből, úgyhogy helyesen járt el. Így kéne minden gazdának - megjegyzem.
Hogy írásban van-e erőm azt nem tudom, de reménykedem, hisz felröppent a látogatói mérce, miután visszatértem! Meg kell találni azt, ami érdekli az olvasókat. Ha az én kis életkém, akkor arról írok. Ha gondolataim a nagyvilágról, arról. (Nagyon izgatja a fantáziámat, hogy Angliában házasodhatnak az azonos neműek, csak még nem döntöttem el, való-e ilyen a blogba). Ha Gazdáról, róla is írhatok, csak nem nagyon látok rá angliai kis életére, így legfeljebb arról tudnék jelentést adni, amiről mesél.

3. "A Pályázaton minden olyan blog részt vehet, amelynek írója magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, 18 év feletti nő."

Azt hiszem, a nőt kiveséztük, és beleférek. Magyar állampolgárság... hát, az őseim tuti ausztrálok, de én itt születtem, anyám is, úgyhogy a törvények értelmében: pipa! Magyar lakóhely stimmel, 18 év feletti, háát...7 éves vagyok, de madár évben már igencsak idősödő asszonyságnak minősülök. Ezentúl köszönjetek csókolomot!

4. ,,A benevezett blog 2012. július 1. napját megelőzően jött létre."
Pipa.

5. ,,A blog nyilvános, bárki számára lehívással hozzáférhető."
Pipa. 

6. ,,A blogban 10 naptári naponként legalább egy érdemi, valamely aktuális, -    illetve a blog témájához szorosan kapcsolódó bejegyzés jelenik meg."
Öh...najó, a következőre majd így gyúrok. Szorosan igazából nem sok minden kapcsolódik, dehát ha csak a papagájok helyes tartásáról és adható neveiről írnék (bár erre sokan rákeresnek) magamnak lennék unalmas, úgyhogy ebben érzek némi elvi akadályt. 

7. ,,A blogot magánszemélyként, elsősorban személyes élmények, tapasztalatok,  vélemény, stb. másokkal történő megosztásának szándékával írja."
Igen, igen, személyes élmények, vélemény, és zárójelben bölcseletek és tanítások alkotják a blogot. Ja, és nem csak személyes élmények, hanem Gazda személyes élményei is, de most mit csináljak...egyek vagyunk. (Vagyis voltunk, de ez magánügy, majd egyszer elmegyünk egy tanácsadásra Gazdával.)

Összességében egész jól megfelelek! A hatodik pont kicsit sántít, de jövőre belehúzok!