Ismételten Gazda itthon töltött idejéről szeretnék regélni, kivételesen nem arról a részéről, amit velem töltött. Semmi pánik, ebből is lesz még, mely történetek leginkább portrék és egyéb, ismeretlen besorolású képek tekintetében tekinthetők meg.
Gazda meglátogatta egy barátnőjét. Ez azért is érdekes, mert számos állatfajjal találkozott ottléte során, melyeket én is bemutatok Nektek.
Először is, a legintelligensebb állat a sok közül, a kutya:
S az ő kicsinye:
Bika, ilyet még nem is láttam, de valahogy nem ilyennek képzeltem! Gazda mindig egy Chicago Bulls-os pólóval takart le anno, és ez nem éppen így néz ki. Félrevezettek a kosarasok!
Ennek a tojója, akarom mondani, nősténye:
A következő, számomra legizgalmasabb ,,téma" illetve élőlény, a csirke! Hogy miért? Mert egy valami közös bennünk - bármily fájó ez számomra - mindketten madarak vagyunk!
Őróla van szó:
Ne értsétek félre, semmi bajom a csirkékkel, csupán zavar egy-két dolog, pl. ez a bizalom, amit táplálnak az ember iránt. Engem sosem látnál így megülni Gazda kezében! Na, nem csak azért, mert az én lábam nem arra specializálódott, hogy kiegyenesítsem pikkelyes ujjaimat, hanem egész egyszerűen távolságtartó vagyok. A bizalom megvan, csukott szemmel is tudom, hogy Gazda nem bántana, csak néz, de a csirkékben semmi félelemérzet nincs, és ez a vesztük. Sajnálatos tény az is, hogy repülés képtelenek, így a közelgő veszélyt érezve - amikor meg vannak fogja - sem tudnak küzdeni az életükért. A képen látható kis jószág gyermeki, kétnapos mivoltával bízik meg az emberben. Megható, de hiányolom a bizalmatlanságot. Egyetlen mázlijuk, hogy őket tényleg nem akarja senki bántani, s mára már emberi nevelésre ,,szakosodtak" hiszen nem úgy van, mint nálunk, hogy anya a megevett táplálékkal tömi a kicsinyét!
Ím, a csirke fejlődése, fázisokban:
Ez hasonló az enyémhez. Valamikor még én is tojás sárgája és fehérje voltam. S lám, mi lett belőlem! Gondolkodó és szárnyaló, tollas sejthalmaz. Wow, és még milyen választékos nyelvezettel rendelkezem!
Namármost, a csirke is ugyanígy néz ki, tollas halmaz, csak kifejlett korában nagyobb lesz, mint én, sőt, nem is akármennyivel! Különbség az, hogy a testéhez képest kicsiny fejkörfogat párosul hozzá, nem sokkal nagyobb az én koponyámnál, de én arányaiban korrekt testalkatot kaptam hozzá. Dehát ez van, ezt adta nekik a természet. Ennyit a csirkéről.
Gazdám minden földi jóval el volt látva táplálkozás tekintetében (is). A levesről nincs képem, de a másodikból a köret még nekem is szimpi, de arra a göngyölt cuccra nem vagyok kíváncsi, félek, hogy egy madárkollégát tartalmaz, egy négylábú "ölelésében":
A tortára írt név és szám kizárólag a blogra készült, az írások a valósággal semmilyen formában nem egyeznek!
Igazán szép nap kerekedett arrafelé! Bár én nem tudom, nem voltam hivatalos, meg ha hívtak volna sem mentem volna, magamnak való fajta vagyok.
Legközelebb ismét jómagammal jövök, sok-sok művészi fotóval!
Csőrözön!
Örülök neki, hogy kedves Gazdád jól érezte magát nálunk! :)
ReplyDeleteNagyon szépek lettek a képek!
A bikák azért így néznek ki, mert még csak pár hónaposak. Tudom, nagyobbnak tűnnek, de ha belegondolsz, hogy már az újszülött borjú eleve 50-60 kg-san jön a világra, akkor érthető! Amúgy ezek is olyan nagy szarvú fenevadak lesznek, úgyhogy nem vezettek félre a kosarasok! :))
Szívesen meghívnálak Téged is Szputa, de nem hiszem, hogy jól éreznéd Magad, ugyanis két kisgyerek is Neked esne... :))) Jobb Neked otthon, nyugalomban!
Gazdádat pedig szeretettel várom legközelebb is! :)