"Itten vagyok újonnan, na!"

Csőrtök!
Eltűntem, mert időm szerves részét Gazdámmal töltöttem. Illetve ő velem, vagy hogy is volt...
Visszatért a ködös Albionba, ez számomra negatív, ám blog szempontból nem rossz, hiszen újra folytatjuk történeteinket.
Ma nem tudok sokat írni, mert reggel Gazdám korán kel, megy a munkába (majd erről is kéne írnom, tanulságos).
Tehát! Egy rövid időre találkoztam Gazda Emberével is. Épp hirdették a tévében a Dr Dolittle című filmet, ami arról szól, hogy a doki érti, amit az állatok mondanak. Bevágnak részleteket, ahogy a doki kutyája ,,kutyaütőnek" illetve ,,idiótának" titulálja gazdáját annak füle hallatára. Gazda álmodozik, hogy milyen szép is lenne, ha ő maga is megértené az állatokat, mire a drága Ember ,,beszól", hogy ,,képzeld el, Szputa is ilyesmiket mondhat rólad!".
Nahát álljon meg a nászmenet (nyuga, élesben nem állok közétek!) de miből gondolod kedves Sogi ("sógor" röv. - a szerk.) hogy ilyeneket mondanék Gazdáról?! Jó, nem tagadom, szokott azon a bizonyos határon billegni, de sosem lépi át, nagyon vigyáz erre! Néha valóban hergel, de alapjában véve szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen Gazdám van! Persze még szebb lenne, ha ki is vinne magához, de tudom, hogy itt már kettőn áll a vásár, és ebből egyik sem én vagyok.
Csatolmányként nézzétek meg az egyik portrét, amit Gazda készített rólam. Nem lett rossz! Vagy én vagyok jó, vagy a gép, vagy Gazdám, vagy mindhárman. Nem muszáj eldönteni.