Tudjátok, hogy nem szoktam dicsekedni madártársaim fantasztikus teljesítményeivel, hisz hiába mesélnétek lelkesen a Relativitáselmélet fontosságáról, vagy Gravitáció jelentőségéről - ami aztán nekem végképp nem létező fogalom - nem tudnék vele mit kezdeni.
Mindezek ellenére, ma kivételt teszek, hisz egy olyan madárról olvastam az imént, akinek kijár az, hogy Szputa blogján szerepeljen. ("Mintha olyan nagy kiváltság lenne" - mondta Gazdám, majd statisztikai adatok segítségével ismertettem, hogy melyikünk blogja is a látogatottabb... itt én folytattam.)
Tehát, a madár, akiről csak tőmondatokban fogok értekezni - nehogy elunjátok - nem más, mint a hantmadár. Ez a fajta tartja a madárvonulás világrekordját! Sok madár vonul a hideg elől, vagy épp felé (lásd: varjak) és kontinenseket szelnek-szállnak át, nem vitás. A hantmadár a maga 25 grammjával Észak-Amerikából repül egészen Afrikáig. Én, a magam házimadár fejével el sem tudtam képzelni, hogy ha nyílegyenesen közelíti meg Afrikát, hogy jut el oda? Hisz akárhonnan nézem, hatalmas távolság húzódik a két kontinens között! Itt jön elő a vándormadarak rutinja a magamfajtával szemben: Kanadából Grönlandra repülnek, majd az Atlanti-óceánon keresztül eljutnak a Brit-szigetekre, s onnan érkeznek Afrikába. 50 km/órás sebességgel is képesek haladni, és így 450 kilométert tesznek meg egyetlen éjszaka alatt! Számomra, mint szobamadár, aki csak a szekrények körül repdes, ez fantasztikus teljesítmény. Olyan, mintha a Ti nézetetekben valaki lefutná a Maratont, csak még durvább!
Nem kell neki GPS, nem kell neki jármű, csak megy a saját feje után, és eljut a céljához!
Virtuális tapsot küldök Nektek, hantmadár barátaim, minden tiszteletem a Tiétek!
No comments:
Post a Comment