Szputa utolsó bejegyzése

Szputa ezeket a sorokat már régen megírta, csak még szerkesztés alatt állt. Ha tudom, hogy elmegy, mire kikerül, nem húzom-halasztom ennyi ideig.
Gazda


Csőr Csőrtelen Banda!
Na, itt volt Gazdám! A semmiből egyszercsak ott termett a kalitom előtt. Mindig be van tojva, hogy elfelejtem, de hogy felejteném el, madár vagyok, nem hülye! Nagyon ott volt szakmailag, éreztem rajta, hogy madara van kint, a ködös Albionban. Nem küldte úgy rám a szeretet-cunamit, csak úgy szépen, fokozatosan adagolta. A végén már ettem az ujjáról, teljesen odáig volt a lelkem.

Jó volt egyébként, de továbbra sem engedtem, hogy hozzámérjen, ennek ellenére, fejlődünk. Kiengedett, ami jó, mert Mama mostanában nem szokott, mert van valami dekóder a tévén, amit vissza kell adnia a cégnek. Ismer, tényleg a tiltott gyümölcs a legédesebb. A tévével sem végeztem még, elkezdtem gravírozni a nevemet a csőrömmel, kemény meló, de a "SZPU" már megvan, már csak a "TA" hiányzik, de ez könnyebb lesz, nem kell kanyarítani. Majd befényképeztetem Gazdával.

Itt a tavasz, kaptam tyúkhúrt, kellett már, mint egy falat tyúkhúr! Imádom, ahogy roppan a számban a friss levele, és azok a vízcseppek! Kész vagyok tőle.
Jó volt kint lenni is egy kicsit, de valahogy nem használtam ki, jólesett azért a kalitban lenni, nyugisabb, nem kell röpködni. Persze jó, hogy nyitva volt az ajtó, mert a lehetőség megvolt, hogy kimenjek. Ez olyan, mint Gazda és a futás. Csak olyan lakhelyet tud elképzelni, aminek a környékén van egy park, mert hiába, ha nem  megy ki futni, de meglenne rá a lehetőség! S mivel a lehetőség adott, van választása. Bár ha nagyon akarná, park nélkül is kijárna futni, de mindegy. Megvolt a lehetőségem, hogy kiszálljak, s hol éltem vele, hol nem.
Itt van pár kép Nektek, de most nem vittük túlzásba Gazdával a fényképezkedést.

Ez nem lett valami jó kép, de egész cukin nézek! (Vagy nem is tudom.)

Ezt csak a körmöm miatt. Kár, hogy nem vagyok ragadozó, ezekkel már tudnék alkotni!

Ezt meg csak azért, mert jó tőlem.