Elnézésteket kérem, hogy ily ritkán írok, de még bele kell rázódnom, miről szabad, miről nem, illetve, mire van igény. Írjak csak magamról, vagy legyen politika, és közélet? Netán időjárás, vagy tények és történetek a ködös Alibionból? Nem egyszerű.
Mindenesetre most összegyűjtöttem olyan képeket, amelyek segítségével betekintést nyerhettek abba, hogy is telik egy napom. (Már ha érdekel ez egyáltalán valakit...)
A napjaim attól is függnek, Gazdi épp munkára kényszerül-e, avagy sem. Mostanában sokat van itthon, úgyhogy rengeteg időt töltünk a konyhában.
Néha fentről felügyelem a munkálatokat.
Aztán átszállok a csapra. Nem tudok ellenállni, olyan szépen csillog!
Gazdi éppen sütött. A receptblogján majd megtudjátok, mit. (Húú, mekkora burkolt reklám!)
Céklát is tettünk el!
Házi tészta. Imádom! Frissen, állottan, úton, útfélen, neked, nekik...a frászt, csak nekem!
Szoktam zenét hallgatni, s közben annak lejátszó-alkalmatosságával bíbelődni.
Ilyeneket szoktunk enni.
Bújócskázni is szoktam.
Ha elfáradunk, olvasunk. Mekkora volt Dan Brown új könyve!
Gyakorlom a célzást. Jean Reno csak néz, milyen jól nyomom!
Elment nyári szünetre a Barátok közt, úgyhogy új sorozat után kellett néznem.
7 körül ébresztem a családot, aztán elhallgatok, hogy érezzék mondanivalóm súlyát. Biztos van neki, mert sosem tudnak visszaaludni. Este viszont én kómálok be hamarabb (hiába, a koránkelés) néha nehézkesen fektetnek le, meg ez a későn világosodás is bezavar.
Hát, így telnek a napok.
No comments:
Post a Comment