Az előző rész tartalmából:
Pánikba estem, hogy Gazdiék itt hagynak három teljes hétre egymagam, egy gondozóval kiegészítve.
Jelentem, túléltem én is, és a gondozó is. A gondozó Gazdi határozott tiltása ellenére kiengedett, de jófej voltam, csak mentem pár kört, és röppentem is vissza a biztonságot nyújtó kalitba. Nem volt vészes, két szobában is tartózkodtam, mert nem dőlt el az elején a végleges helyem. A három hét utolsó felében egy sötétebb szobában voltam, viszont kiláttam a kertbe, s figyelhettem a madárkollégák mindennapi nehézségeit. De jó nekem, hogy szárnyhoz kapok mindent!
Szóval Padre és Gazdi visszatért, aznap jöttek is értem. Kicsit meg voltam zavarodva újra itthon, szokatlan volt, de gyorsan belaktam a kis kuckónkat.
Gazda mesélt a nyaralásról, azt mondja, jó volt, sok emberrel találkozott. Buli volt náluk, a szülők meghívták a kollégáikat, s Gazdi ahogy szokta, ebben az évben is borlappal készült lenyűgözni a főnököt. Főnök nagyra értékeli tevékenységét, s elhozta eddigi alkotásaiból félretett kis gyűjteményét. Gazdi szembesült régi önmagával, egy rajzzal 8-9 éves korából. Nem találnátok ki, mit rajzolt...
Olyan jólesik kis madárméretű lelkemnek, hogy nála az irántam, s fajtám iránti vonzalom (vagy mi) ennyire visszanyúlik! Tudtam, hogy én vagyok az egyik minden, de hogy ennyire!
Gazdi megtette, amire kértem, dokumentált. Járt "Keresztnél" aki olyan madarakkal büszkélkedhet, hogy csak néztem a képeket. Majd Ti is nézitek, meg leszen osztva! Gazdi továbbá fényképezett nekem az ottani, ,,lánykorában" gyűjtött papagájos ereklyéket, az ittenieket kiegészítendő, csak tátottam a csőröm, mennyi mindene van!
Kaptam szuvenírt is, egy teniszlabdát (nem tudom, mihez kezdjek vele teniszütő nélkül...mintha hoztak volna egy fehér lovat, aki zebra, csak a csíkokat hagyták otthon...) egy gördeszkát, és egy hozzá tartozó, műanyag kék papagájt, vele még barátkozom. Kaptam szépiát is, eredeti tintahal csontból készült. Biztos át kellett csempészni a határon, mégiscsak tintahalcsont. Bár lehet, hogy nem úgy működik, mint az elefánté...
Holnap pedig vendégségbe megyünk! Gazdi találkozott itt egy földijével, és olyan rendesek, hogy rólam sem feledkeztek meg, és áthívtak engem is. Kocsi jön elénk, úgy megyünk a helyszínre. El vagyok ájulva, legközelebb remélem, vörös szőnyeg is lesz! Úgy végigtotyognék rajta!
Na, ennyi volt, majd leszek!
Csőőr!
Na, hát túlélted! :) Rendesen aggódtunk érted, de úgy látom, felesleges volt, mivel igencsak megvan a magadhoz való eszed ;)
ReplyDeleteUtólag is köszönöm az aggódást, hát igen, szerencsére sikerült megoldani. Most egy jó darabig nem kell mennem sehova :)
ReplyDelete